Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Tóth Lajos: Tatay István, az elefeljetett 1848-as honvédtiszt és haladó kultúrpolitikus

Szívós kultúrpolitikai harcának, mely része volt az általános magyar ellenállásnak, sajnos nem sok eredménye lett. A hatalom birtokosai elvakultságukban figyelemre sem méltatták a Tatayéhoz hasonló igazságos és jogos állásfoglalásokat. A megtorlás még keményebb eszközeihez nyúltak. Az egyházi iskolai önkormányzatot teljesen felfüggesztő császári pátens azonban még általánosabb és még élesebb ellenállást váltott ki. Tatay az Egyházi és Iskolai Lap

1

7 című folyóiratban szenvedélyesen védi a magyarság jogait. Éles bírálatban részesíti a pátens intézkedéseit. Benka Gyula feljegyzi, hogy Tatay István ezen cikke miatt „a szerkesztőnek igen sok baja volt az akkori policiával".

1

8 Tatay István szívós harca ellenére is kellő gondot fordított a gimnáziumi élet tartalmasságának fokozására. Szarvason is folytatta pedagógiai irodalmi munkásságát. Kiadta Olvasókönyvét a nyelvtani osztályok számára. Kiváló gonddal szerkesztette a gimnázium Értesítőit, melyben nyelvészeti és pedagógiai értékezéseket Irt. Nagyszerű szónok volt. A társadalmi és politikai „közünnepélyek sikeréért igazi műgonddal dolgozott s elragadó ékesszólással elmondott beszédei" a hallgatóságot „vidékszerte lekötelezték." A sok munka, üldöztetés, gond következtében egészségi állapota rohamosan hanyatlott az 1880-as évek elején. Fájó szívvel bár, de 1884-ben emiatt le kellett mondani igazgatói és tanári állásáról. Elhatározását tiszteletre méltó humanizmussal így okolja meg: „Vájjon, ha teljes életemben nem egyéb, mint eszköz kívántam lenni ember- és honfitársak fiainak értelmi... művelésében, — vájjon ha a kötelességek rideg igájának vitelében helyeztem idáig minden becsvágyat: visszariadjak-e a zárgondolattól, miszerint minden kötelesség koronája: lemondani tudni magáról a kötelességekről ott, hol ez többé nem ránk, de másokra, új erőkre néz!"W Lemondását megkönnyítette az a tudat, hogy méltó kezekbe kerül a gimnázium vezetése. Maga helyett ugyanis Benka Gyulát ajánlja a gimnázium élére. Szívesen rábízza az igazgatóságot „Benka Gyula személyében ép arra a férfiúra, kit az igazgatói tiszt viselésére úgy értelmi, mint erkölcsi minősítvény szerint... hasonlíthatatlanul leghivatottabbnak"

u tartott. A jó utódba vetett reménye — mint írja — „csillapítja kedélyem habozását az iskola féltett jövője felől." Nem csalódott. Benka Gyula méltó folytatója volt minden tekintetben az általa megkezdett munkájának.

2

2 Tatay István három évtizedes eredményes iskolai és társadalmi munkásságával, bátor, példamutató, hazafias magatartásával véste be nevét Szarvas és a magyar neveléstörténet aranykönyvébe. A nyugdíjas pihenő hónapok azonban nem hozták meg számára a várt és remélt nyugalmat. Olyan helyzetben érezte magát, „mint egy sereg nélküli híres hadvezér." Az életet — a kényszerű tétlenségben — sivárnak találta. Kedélye még izgatottabbá, betegsége még súlyosabbá vált. Szenvedéseitől 67 éves korában, 1888. június 12-én (a Pest melletti Szt. Lőrincen, rokonai körében váltotta meg halála. Személyével a magyar tanügynek „egy ritka tevékenységű, hivatott, lelkes és hatalmas alakja" szűnt meg munkálkodni. Temetésén a hálás tanítvány és utód, Benka Gyula mondott megható beszédet.

23 Tömör és lényeglátó jellemzéssel méltó emléket állított Tatay Istvánnak: „Érdemeid között — megdicsőült jelesünk — éppen nem volt a legutolsó azon hazafias szellem, melynek hatalmas szóvivője, terjesztője, bajnoka valál, úgy tanári működésben, mint polgári életedben mindenkor. A türelem vallásának szent érzelme által szabályozott józan magyar hazafiság, mely nem szóban, de tettben, nem üres tüntetésben, de a nemes lelkület, áldozatkészség következetességében keres és talál kinyomatot mindenkor, midőn a hazáról, a magyar nemzeti kultúráról van szó. Ez azon közérdekű szent cél, melyért Tatay annyit virrasztott, küzdött s fáradozott, s elérte azt, hogy még a nyelvre s eredetre nem teljesen magyar tanulóság legnagyobb része is önként, a szabad elhatározás erkölcsi komolyságával csatlakozott a magyar nemzeti összetartozás eszméjéhez. A magyar nemzet békés életének géniusza — mely irtózik minden igazságtalan erőszakosságtól s a szellem erejével megnyer, lekötelez — alig talál egyhamar valakiben oly erős munkatársra, mint dicsőült jelesünkben, ki tanári székében, társadalmi összeköttetéseiben a magyar nemzeti egység, a testvériség és áldozatkész hazaszeretet tipikus alakja akart s tudott lenni olyan időben is, midőn a nemzeti öntudat serkentő eszközeinek nevelői használatától az idegen szellemű hatalom a legbátrabbakat is 426.