Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Beck Zoltán. Egy Békés megyei szocialista község: Telekgerendás

Hosszan-hosszan lehetne írni arról a fejlődésről, amely ezután következett be a község népművelési tevékenységében, de mert lehetőségeink e helyen korlátozottak, csupán néhány adattal szemléltetjük e változás tényét: tartalmát és azt, hogy a község népe valóban él is az adott lehetőségekkel. A művelődési ház vezetősége (igazgatója és a mellette működő kulturális bizottság) a szocialista ember igényeinek megfelelő, differenciált, sokoldalú lehetőséget igyekezett biztosítani a művelődésre és szórakozásra. Ragadjuk ki ennek bizonyítására egy év (1964) rendezvényeit! Statisztikánk a következő (zárójelben a résztvevők száma): filmelőadás: 602 (18 980); műsoros rendezvény: 18 (3600); gyermekrendezvény: 4 (890); táncos rendezvény: 12 (2900); klub-rendezvény: 81 (2430); kiállítás: 4 (2500); kirándulás: 2 (120). Hasonlóan beszédes számok mutatják az olvasás iránti igény — és lehetőség — fokozatos fejlődését: Ev Könyvállomány Olvasók száma Kölcsönzött db kötetek 1952. ? 30 ? 1960. 1759 144 1209 1961. 2163 190 2019 1962. 3531 241 2045 1963. 3856 305 2032 1964. 4035 309 2098 A könyvállomány mellett fontos szerep jut a napilapoknak és a folyóiratoknak, amelyek ugyancsak szép számmal találhatók a művelődési otthonban. Egyebek között a Népszavát, a Népszabadságot, a Békés megyei Népújságot, az Ország-Világot, a Lobogót, a Szovjet Híradót, a Nők Lapját, a Film, Színház, Muzsikát, az Élet és Tudományt vehetik kezükbe az érdeklődők. A művelődési ház tevékenységét teszi még tartalmasabbá az ismeretterjesztő előadások rendezése, sokoldalúbbá az öntevékeny művészeti együttesek — népi tánccsoport, színjátszó csoport — sikeres működtetése. Munkájának hatékonysága azért is lehet erőteljes, mert hivatása nemcsak a község területére korlátozza tevékenységét, hanem a külterületekre is kiterjeszti. A faluközösség Hézagosak lennének vizsgálódásunk szempontjai, ha a község kibontakozásának objektivitása mellett nem figyelnénk a szubjektív momentumokra, azokra a tényezőkre, amelyek emberileg meghatározzák és megértetik azt a folyamatot, amely az elmondottak során szemünk előtt végbement és végbemegy. A községgé, közösséggé szerveződés hivatalos és formális elemei mellett azokra a — néha rejtett szálakra is figyelnünk kell, amelyek az itt élő embereket — hol szorosabban, hol lazábban — egybefűzik, közösséggé tartják össze. Gondolunk itt a rokonsági, szomszédsági, ismeretségi stb. kapcsolatokra, a közösségi alkalmakra, társadalmi struktúrára stb., amelyek mutatják az emberi szándékokat, és végső soron feletetet adnak a döntő fontosságú kérdésekre: hogyan halad a falu közösséggé alakulása, szereti-e községét a község népe. Ezekre a kérdésekre keresünk választ a következőkben. A közösséget alakító elsődleges emberi kapcsolat a hagyományos rokonsági kapcsolat. Ennek már a község kibontakozása idején is nagy szerepe volt. A megtelepedés időszakában a rokonok általában egy helyről jöttek be a községbe, egy időben, és igyekeztek vérségi, érzelmi és gazdasági kapcsolatuk további szoros megtartására. Ez a törekvés különösen az otthonalapítás tényében mutatkozott meg, amelynek során a rokonság közös munkával, közös erőfeszítéssel épített ki egy-egy családi fészket. E segítőkész rokoni magatartás mellett az is tapasztalható, hogy a rokonság — míg a lehetőségek engedték, egymás közelében, szomszédságában igyekeztek építeni. Így történt ez egyik népes család, a Potocska-család esetében is, a kezdeti időszakban: a Petőfi utcán — emlékeztetve az ősi formára—, öt egymás után következő házban a Potocska-had lakik. Hasonló törekvés hozta közelségbe a Pepó418.