Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 3. szám - Dr. Nádor Jenő: Tessedik Sámuel egyénisége, testi és lelki alkata, otthona

hogy a túl sűrű templomba járást helyteleníti, mert — ahogy írja — azzal az emberek „rengeteg hasznos munkaórát vesztenek el." Ez a pap szájából minden esetre különösen hangzó intelem bizonyára az istentiszteletek szundolóinak, meg a hétköznapi lustáiködóknak szól, kikről gúnyos hangon jegyzi meg, hogy a „kedves templom csendjében hűsölve, jól esik nekik a pihenés", ahelyett, hogy kinn a mezőn hasznosan munkálkodnának. Az sem feszélyezte, hogy prédikációiban függetlenítve magát, az evangélikus homiletika előírásaitól, új hangokat üssön meg. Beszédei legtöbbjéből a természet szerelmese szól hozzánk, aki Isten gondoskodó jóságát, a természet évről-évre való megújításával szemlélteti. (T. S. a hitszónok és a tanár. N. J. 1798. április 24-i prédikációja, melyben a természet, a növényzet újjáéledéséről szól.) Egyik ilyen beszédét annak idején — közlés végett — elküldtem egy lelkészi folyóiratnak, ónnan elborzadva küldték vissza azzal, hiszen az valóságos natúr ál-teológia, aminek pedig semmi becsülete sincs". Való igaz, hogy Tessedik Sámuel a jeles német egyetemeket járt, 53 éven át szolgált szarvasi evang. lelkész, akinek 29 fóliánsat kitevő szórul-szóra írásban kidolgozott prédikációi' beszélhettek papi buzgalmáról, mint mindénben, úgy itt is, a gyakorlati teológia terén is fenntartotta, józan esze által helyesnek diktált elvei érvényesítését. A szakemberek dolga megítélni, hogy azok az elvek ellenkeznek-e az évszázadok alatt megcsontosodott felfogással, vagy egyszerűen csak újszerűségüknél fogva szokatlanok. De a vallásgyakorlásba is belevitt cselekvési szabadságot szemléletesen tárja elénk a szarvasi evang., ma róla elnevezett templom (1788. december 7.) végzett papi funkciója. Érdekes, hogy ennek a nagy ünnepségnek részletes leírását katolikus szerzőtől, a szarvasi róm. kath. plébánia levéltárában találtam meg. Tessedik az ünnepélyre természetesen a helybeli katholikusok vezetőjét is meghívta, s vezetőjük, Lajos János plébános azután a História Domusban részletesen megörökítette az őt is meglepő lutheránus prédikátori eljárást. Olvashatjuk Lajos János tollából a résztvevő kitűnőségek neveit, az elhangzott énekeket, melyek elhangzása után írja, Tessedik Sámuel igazgató lelkész lépett a szószékre, s ott ,,profán" beszédben azokat a híveket magasztalta, akik az imaház építéséhez pénzükkel, vagy munkájukkal járultak hozzá. Az ünnepség végén áldást osztott mindazokra, családjaikra, de még a közben elhaltak hamvaira is, kik adakozásukkal fejezték ki, egyházukhoz való ragaszkodásukat. A gyakorlatias gondolkozás ilyen szentbeszédi megnyilatkozása meglepte őt. Tessedik papi gondolkodásának illusztrálására meg kell még jegyezni, hogy a vallásfelekezeti türelem soha jobb lábon nem állott Szarvason, mint az ő idejében. Egy egyházlátogatás alkalmából a kat. püspök kíséretével együtt megtekintette az épülő evang. templomot, látogatást tett Tessediknél, mit ez a következő napokban viszonzott a plébánián. A vallási türelem és felekezeti békesség ugyan nem egyedül Szarvashoz volt rögzítve akkoriban, de általános sem volt, s Tessedik e téren éppúgy különvált sokak közül, mint ahogy eltért sok paptársától papi felkészültség, képzettség, lelkészkedési gyakorlat dolgában is. Lelkésztársairól, püspökéről szólva, bevallja, hogy az övéitől olyan gyakran eltérnek nézeteik, szándékaik, tanulmányaik, észjárásuk által. Eltérő papi felfogásának mibenlétét ádáz ellensége Boczkó Dániel paptársa röviden és velősen határozza meg, amikor burkolt, vagy nyílt támadásai 341