Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 3. szám - Dr. Nádor Jenő: Tessedik Sámuel egyénisége, testi és lelki alkata, otthona

közt azzal vádolja meg, hogy lelkészi szolgálatában úgyszólván csak az élet anyagi föltételeivel, csak a földi dolgokkal törődik, hogy földi javaknak mennél biztosabb elnyerhetésére oktatja híveit, holott a pap föladata — így Boczkó —• a túlvilági boldogságra való előkészítés. Nem is vitatható és Tessedik összmunkásságának látszata mindenesetre az, hogy újító működése túlnyomóan az emberek földi jóléte megalapozásának szolgálatában állott. Ezeknek volt tanítómestere, mint falufejlesztő, mint gazdasági reformátor és mint pedagógus. Lelki ábrázatának sokvonalúságából is mindenütt a gyakorlatiasság, a célszerűség elvei rajzolódnak ki. Népoktatói eljárása magában is célszerű és gyakorlatias volt. Elment az emberekhez és kutatta, megvizsgálta, gyógyítgatta bajaikat. Az evangélikus papok részére amúgy is cur a pastor álist, mindaddig buzgón gyakorolta, míg híveit fel nem lázították ellene. Ilyen lelkészi elkötelezettség színe alatt végzett sokoldalú népművelő munkásságából ki kell emelnünk — mert lélekrajzának jellegzetes vonása — az orvos munkásságát. Az ellene hangolódás bekövetkezéséig sűrűn tartott beteglátogatásokat, s azokat mind a testi mind a lelki gyógyítgatásokra fölhasználta. Személyében a falusi papból falusi orvos is lett. A babonaság a kuruzslás akkoriban még mindig virágzott. Vallási racionalizmusára is jellemzően gúny tárgyává teszi azt, hogy a betegekkel csakis imákat mondatnak, s hogy az ősöktől örökölt hagyományok fenntartásával, eszeveszett eljárásokat alkalmaznak. A XVIII. században Szarvason igen komoly betegségnek számított a furunkulus. Évente halálos áldozatokat is követelt, ami fölött nem fogunk csodálkozni, ha az ellene használt gyógyító eljárásokból egyet-kettőt megismertünk: kilenc darab összenyomott, a sebre tapasztott pók, vagy egy darab mészárszékből méretlenül hozott marhahús, vagy egy darab kifordított s megborsozott szilva, szintén a kelésre tapasztva. Tessedik ezekkel szemben a tisztaságra, de ami még megkapóbb és jellemzőbb: növényi, teavitaminos táplálkozásra oktatott, amivel erősen meghaladta korát, azt a kort, melyben még a magafajta racionalista koponya sem zárkózott el teljesen ma nevetségesen hangzó gyógyszeres eljárások egyedül üdvözítő hatásának hirdetésétől. Hitt a gyógyszerek mindenhatóságában. Ez az egyéb nézeteivel ellentmondásnak látszó vonása a természet produktumainak szeretetéből nyerheti magyarázatát. El tudta hinni, sőt írva megörökítette, hogy említett „melankolikus bárgyúságából" a Józsa dr. ajánlata: „borban főtt cukros körte" fogyasztása gyógyította ki. A legnevezetesebb növényi gyógyszerekben is hitt: feleségével rengeteg ilyent termeltetett. Ö maga valóságos seterum censeot folytatott szarvasi gyógyszertár fölállítása végett, s az ő sürgetései eredménye lehetett, hogy végre 1803-ban Velits János gyógyszerész a saját költségén fölállította Szarvason az első gyógyszertárat. Nagy esemény lehetett az akkor Szarvason, hiszen — ahogy Tessedik, a pap Tessedik írja gúnyosan: „harangokra, orgonákra inkább gondoltak, mint komoly egészségügyi intézményekre." Gyakorlatiasság és ésszerűség, lényének ez a két egybeforrott vonása domborodott ki minden alkotó újításában. A tiszta észnek diktatórikus kormányzó jogát nálánál senki nem gyakorolta és vallotta jobban. Mindennek önállóan megalkotott bírálati jogát vallotta magára nézve alaptörvényül, de azt hirdette másokra nézve is. önéletírásában szinte dogmatizálta is azt a sarktételt: Önállóan nem gondolkodhatni, nem vizsgálódhatni volt az én második nagy kínom . . . !", míg az első így hangzott: „az életben hasznave342