Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 3. szám - Dr. Nádor Jenő: Tessedik Sámuel egyénisége, testi és lelki alkata, otthona

növelhette, hiszen a testi, de főleg a szellemi teljesítő képesség túlságos igénybevétele neuraszténiára vezethet. S mindehhez járultak még a méltatlan zaklatások, mik az előbbiekkel együtt idegesen ingerlékennyé tették Tessedik Sámuel szervezetét. „Ingerlékeny és érzékeny" kedélyét sokat emlegeti olyankor is, ha nem konkrét esetekre hivatkozik. A nagy támadások idején pedig néha veszedelmessé kezdett válni idegállapota. Ilyenkor álmatlan éjszakái annyira kimerítették, hogy néha saját írását — mely pedig igen szép és világos — nem bírta elolvasni. Orvosa, Beystag dr., Tessediknek „sajátságos ingerlékeny" szervezetéről ír. Másik derék orvosa, Józsa István egy ízben egyenesen a megőrüléstől féltette, s miután, mint írja, orvosi kezeléssel már képtelen volt segíteni rajta, b. Prónay László evang. egyetemes felügyelőhöz fordult, s tőle kért oltalmat páciense számára Boczkó lelkész támadásai ellen. „Mint orvos járulok — írja Prónaynak — nagyságod elé, életet vagy halált kérni egy nagyon sérült beteg számára . . . Nagy lelki gyötrelem miatt szenved ő olyannyira, hogy nagyon is félő, miszerint agyrázkódás és elmeháborodás fogja érni." (önéi. 50.) . . . Ezek azon okok — folytatja Józsa dr. — melyek Tessediket, ki még most is veszélyesen beteg, ágyhoz szegezték. A két császár részéről kapott kitüntetése felköltötték iránta az irigységet és a gyűlöletet. Az idegizgalom tehát leverte Tessediket lábáról, s a lelki mellett, testi beteggé is tette, ö maga is beszámolt ilyen kritikus napokról, így írva le a lelki krízist. „Midőn rágalmazóm nem szűnt meg a szószékről becsteleníteni, s híveimet ellenem lázítani, s én egész három héten keresztül haboztam, hogy hallgassak-e, vagy nem, e nehéz gondok közt nem bírtam aludni, vérem erős hullámzásba jött, s bekövetkezett az, amit Józsa István mondott." Az kétségtelen, hogy akkora, oly igazságtalan és szinte állandósult támadások a legerősebb idegzetet is megviselhették volna. Az azonban, hogy oly tevékenyen elfoglalt, keménykötésű férfiút, mint amilyennek Tessediket ismerjük, a lelki izgalmak ágyban fekvő beteggé tették, gondolkodóba ejthet Tessedik fentebbi beállítottsága felől. Ügy látszik, az izgékony megalapozottság végig kísérte ifjúságától öreg koráig, s a bántalmak, zaklatások okozta idegrázkódtatások már nemcsak okok, de tünetek is voltak. Betegségei leírása közt megemlékezik egy 18 éves korabeli, tehát ahogy mondanánk kamaszodás korabeli gyengeségéről. Elmondja, hogy akkoriban olyan szédülései voltak, hogy naponta 29-szer is elájult, s a pozsonyi utcán gyakran egyik oldalról a másikra tántorgott és a falhoz volt kénytelen támaszkodni. Ügy lehet, hogy ez a fejlődésbeli gyengeség termetének Glatz által megjelölt „hager"-re nyúlás kísérője veit, s nem múlt el nyom nélkül egész életében, hiszen orvosa öreg korában is „sajátságosan izgékony" szervezetéről emlékezik. Az izgékonyság hovatovább ingerlékenységgé alakult, amiben említett zaklatottságainak oroszlánrésze lehetett. Ingerlékenysége azután nem egyszer túlzásra ragadtatta, s kisebb tévedéseit okozta. Levelezésében, jegyzőkönyvekben és önéletleírásában is számos példa illusztrálja ezt. Amikor megjött Szarvasra Kristóffy György, az újonnan megválasztott kiváló tanító és Tessediknél tisztelgő látogatást tett, ez megkérdezte, hogy miket akar majd az iskolában tanítani. Kristóffy a tanítandó tárgyak közt a latint is felsorolta, mire Tessedik ingerülten felugrott, s krétát ragadva az ajtóra írta, mint valami megbélyegző dolgot, hogy „Kris335