Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 3. szám - Dr. Nádor Jenő: Tessedik Sámuel egyénisége, testi és lelki alkata, otthona

tóffy latint akar tanítani az iskolában." Egy viharos lefolyású templomi gyűlésen meg idegességében feldöntötte a vizes kancsót. Orvosi tanulmány tárgya lehetne vizsgálni: hogyan bírhatott el egy hozzá még nem is atléta szervezet 53 éven át, sokszor kedvezőtlen légkörben teljesítve, akkora munkásságot. Ö maga is érezhette ilyen probléma felvetődését, s megfelel rá az ő őszinte vallomásával: „A természet szépségében, kertemben, a vetésekben és szőlős-kertemben, saját és mások gyermekeiben, a kertészkedésben és méhészkedésben nagy gyönyörűségem volt, s ezek körül olyan sok mulatságot találtam, hogy mindig vidor és elégedett voltam . . . mely utóbbi megjegyzése éles ellentmondásban látszik lenni sok más adatával, de A műemlék jellegű evangélikus templom tornya unokái, gyermekei elbeszélésével is. Az orvosa által sokszor megőrüléstől féltett derék férfiúnak ezt a vallomását sajnos csak élete derűsebb napjaira vonatkoztatva ismerhetjük el őszintének. Mert a vidorság és életkedv csak filozófusi önlegyőzéssel, csak természet- és munkaszeretetének betöltésével lehetett úrrá rajta élete szebb napjaiban. Az ideges alapvetés végigkísérte egész életén át. Ezt mint tényt, írásainak modora, előadásmódja is megerősíti. Gaál Jenő, Tessedik egyik kiváló életírója, de Fabriczius Endre is tanulmányaikban száraznak mondják Tessedik írói előadását. Ezt a megállapításukat tévesnek kell ítélnünk. Aki olvassa Tessediket, az ennek ellenkezőjét fogja tapasztalni. Tessedik előadását élénkség, sőt egyenesen ideges élénkség jellemzi. A legkomolyabb tárgyak előadása közben való hirtelen félbeszakításai, olvasói megszólításai (Hallod-e kedves Olvasóm!), latin nyelvű felkiáltásai 336