Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 3. szám - Dr. Nádor Jenő: Tessedik Sámuel egyénisége, testi és lelki alkata, otthona

muel legifjabb leányának leánya volt. Az egyik unoka, Neumann Károlyné Mikolay Vilma, ismerte az arcképet és sohasem hibáztatta, pedig édesapjától, Mikolay István orosházi lelkésztől, Tessedik egykori káplánjától hallania kellett volna, ha a kép elfogadhatatlanul hibás lett volna. Ha tehát a hibáztatott portréból fogalmat akarunk alkotni afelől, hogy milyen volt Tessedik arca, el kell fogadnunk az olajfestményből azt a keveset, ami a leszármazottakkal igazolható. Ez esetben előttünk fog állni egy ovális arc, ragyogó, kissé kidülledő, sárgásbarna szemekkel. Ezt a keveset valamivel még kiegészíthetjük, olyasmivel, ami ugyan nincs rajta az arcképen, de írott dokumentumra támaszkodó, hiteles adat: a nyakán két forradás volt látható. Maga írja, hogy ifjú korában angináját operáló orvosa, nyakát két helyen fölvágta, s a sebhelyek késő öregkorában is láthatók a nyakán. — Testalkata Semmivel sem könnyebb Tessedik testalkatának lehető hű megrajzolása. Százéves szokás volt a szarvasi papot jó kondíciójú embernek képzelni el. Ez a megszokás idővel igénnyé alakult. És mert a népi igények bizonyos tekintetben messziről átörököltek, feltehetjük, hogy az utolsó 100 év papi termeti igényei öröklődtek az azelőtti 100 év igényeitől, s a Haviár, Áchim, Placskó, Scholtz papi termetek megszokottak voltak azokban a távoli években is, s ez a megszokás a papválasztások alkalmával olykor csekélyke szerepet is játszhatott. A falusi pap elképzelt egyéniségére rászáradt a tekintélyes, gömbölyded, jó húsban levő termet elképzelése is. Ezt az elképzelést talán a régi falusi papok kényelmesnek hitt életmódja is okozta. Ügy lehet, hogy a szarvasi Tessedik-szobor alkotóját is ilyen képzetek befolyásolhatták, amikor elkészítette a szobor első modelljét. Gonoszabb, rosszmájú ráfogás volt, hogy a nála készen levő Luther-szobor modelljén az egyik kézbe egyszerűen odanyomott egy marékra való búzakalászt, vagy lóherét, a másikba az eke szarvát, s a lutherkabátos, mózestáblás alak egyszerűen Tessedikké változott műtermében. Már akárhogyan is, a Tessedik-szobor első modellje közepes magasságú, jó kondíciójú evangélikus papot állított elénk, mint Tessedik Sámuelt. Küzdenünk kellett ellene, mert írott dokumentum, pozitív adat birtokában vagyunk afelől, hogy a valóságban milyen volt Tessedik Sámuel. 1799-ben név nélkül jelent meg egy ily című munka: „Freymüthige Bemerkungen eines Ungars . . . über sein Vaterland." A névtelen szerző, a híres tudós Glatz Jakab volt, kit Tessedik annak idején meghívott iskolájához tanárnak, de aki az állást, biztosabb kedvéért, lemondta, ö Tessedikkel szoros baráti viszonyban volt, őt és családját jól ismerte, s róluk áradozva írt. Munkájában Tessedikre térve, ismertetését ezekkel a szavakkal vezeti be: „A szarvasi Tessedik egy 55 éves (helyesen akkor 57 éves) magas, sovány, beszédes, élvezetes, mulattató előadású és nagyon munkás ember . . ." Az általa használt „hager" kifejezés alatt tehát sovány, ösztövér termetet kell elképzelnünk. A markáns arcvonású, falusi pap-termetű Tessedik tehát ezekkel a pozitív adatokkal íme ködfátyolként foszlik szét, s helyette elénk lép egy ovális arcú, ragyogó sárgásbarna, kidülledt szemű, forradásos nyakú, magas, ösztövér alak, aki nagyon szeret beszélni, magyarázgatni, s a társalgása mulattatóan érdekes. Ez 332