Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 3. szám - Dr. Tóth Lajos: A "Szarvasi Építőipari Munkások Világosság Dalköre" és Szavalókórusa a társadalmi haladásért (1928-1934)

A „SZARVASI ÉPÍTŐIPARI MUNKASOK VILÁGOSSÁG DALKÖRE" ÉS SZAVALÓKÓRUSA A TÁRSADALMI HALADÁSÉRT 1928—1934 Olyan súlyos korszak (1929—1934) figyelemreméltó szarvasi kulturális hagyományát elevenítjük fel, amely nemzetünk történelme egyik legvészesebb társadalmi-gazdasági örvénylésének éveit szövi át. Alig egy évtizeddel a Magyar Tanácsköztársaság leverése után még mindig tombol a reakció. A magyar nép legjobbjai, az ipari proletariátus és a mezőgazdasági munkásság öntudatos tagjai élénk szembeállással reagálnak a Bethlen-kormány „konszolidációs" politikai és gazdasági tevékenységére. A gazdasági válság testetlelket emésztő éveiben a dolgozók országszerte elkeseredetten védekeznek a krízis terheinek bénító áthárítása ellen. Munkát, kenyeret, jogot, kultúrát követel a nép. Harcának számtalan esete és formája nyilvánult meg. Az adott társadalmi-politikai szituációban a legális ellenállásnak egyik legjárhatóbb útja a kultúra, a művészet kereteinek felhasználása. Az életkörülmények javítása, a haladás szolgálata, következésképpen a dolgozók érdekeinek osztályharcos megvalósítása a legszorosabban összefügg a kulturális fejlettséggel is. „A kultúra nagyon értékes és szükséges fegyvere a forradalmi felvilágosító munkának." A nehéz helyzetben a munkások ösztönösen is megértették ezt, és vonzódtak a kulturális, művészeti vagy sportegyletekhez. Ezekben a műveltség utáni vágy, a közösségi emberi igény részbeni kielégítése történhetett meg. Természetesen mindez mintegy fedőszervként, az elnyomottak politikai céljainak összekapcsolásával is párosul. Sajnos kevés ilyen kulturális egyesület működött még ebben az időben. Azok voltak életképesek és népszerűek a munkások előtt, amelyek a baloldali törekvések megvalósítását, a szocialista kultúra és művészet terjesztését bátran végezték, s melyek — ha közvetve is — kapcsolatban állottak a munkásmozgalom szociáldemokrata baloldalával. Békés megyében is hasonló ebben az időszakban a dolgozók élete, küzdelme és kulturálódási vágya. Politikai és gazdasági harcuk összefonódott a műveltség a haladó kultúra elemeinek terjesztésével. Az igények kielégítésére azonban rendkívül szórványos lehetőségek voltak. Az olvasókörök és különféle egyesületek között igen fontos kulturális szerepet töltött be néhány dalkör. A jelentősebbek között (Gyula: 1896, Békéscsaba: 1926) a „Szarvasi Építőipari Munkások Világosság Dalköre" (1928) — haladó kulturális és művészeti (komp3* 307