Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 3. szám - Szalay Mihály: A tógazdasági kutatások otthonában

A TÓGAZDASÁGI KUTATASOK OTTHONÁBAN I. A természet alkotásai örömtelibbé és gazdagabbá teszik életünket. Ott a legszebb a táj, ahol az erdő, a víz és a hegy találkozik, de a síkvidéki ember számára már az is ritka ajándék, ha a fák és a víz ölelkeznek. Szarvas is valóságos oázis az alföldi táj egyhangúságában, de szépségét nagyobbrészt már emberi alkotásoknak köszönheti. Határában a 200 ha vízfelületű szabályozott Holt-Körös 30 kilométeres hosszúságban kanyarog és nyugatról festői ággal simul a városhoz. Csak a neve „holt". Tavasztól őszig naponta közel félmillió köbméter víz áramlik át rajta, sokezer hold földet öntöznek vele. Az Erzsébet liget mérete százezres népségű nagyváros igényét is kielégítené. Hűs folyóparti sétányáról a mocsári ciprusok lombjain át villanak elénk az öntözési kutatás és felsőoktatás impozáns épületei, odébb pedig az üdülők és apró villák színes foltjai. Az akácosok is hirdetik Tessedik halhatatlan emlékét, a Körösparti arborétum üde levegőjében pedig elismeréssel gondolunk a Bolza grófok nemes szenvedélyére és egy-két órára elfeledjük, hogy a poros Alföld közepén járunk. Ám a várost és az öntözött földeket elhagyva, a környék nem sokban tér el a Tiszántúl megszokott képétől és ez nemcsak egyhangúságot, de szegénységet is jelent. Eredeti állapotában kevés takarmányt, kis kenyeret ad a földek jó része. A vízbőséget és az aszályt egyaránt rosszul tűrik: előbbitől szappanossá válnak, majd mihamar sziklakeménnyé száradnak. Szarvas az ország legaszályosabb vidéke és talajainak 60%-a szikes. Évtizedek óta a Tessedik nyomában járó kutatók és agrárszakemberek sora fáradozik azon, hogy szebbé tegye a pusztát, gazdagabbá az ilyen földeket. Immár sok sikert elértek, de a leggyengébb földek problémája részben még ma is megoldatlan. A sikerek sorába tartozik az, hogy az öntözéses gazdálkodás előretört. A rizstermelés is meghonosodott hazánkban és húszezer hektár termőterületével a hazai rizsszükséglet felét fedezi, de a problémát is mutatja, hogy kétszer akkora az Alföldön a kiélt rizsföldek területe, mint a kultúrában levőké. Pedig a rizs az, amely a kultúrnövények közül a legjobban tűri a sziksót, és mint mocsári növény, a rossz szerkezetű talajon is díszlik, ha van tápláléka. A csökkent termékenységű kötött talajok hasznosítására egy másik vizes kultúra, a halastógazdálkodás is jól bevált. Herman Ottó már 80 éve megírta, 286