Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Tábori György: Békés megye iparművészet-történeti múltjából

BÉKÉS MEGYE IPARMÜVÉSZET-TÖRTÉNETI MÜLTJÁBÖL Megyénkben a török hódoltság előtti időből iparművészeti emlék nem maradt az utókorra. A 130 évig tartó török hódoltság és a háborúk mindent elpusztítottak. A megye lakossága is egyre fogyatkozott. Haán Lajos monográfiájában még 129 Békés megyei helység adatait közli, amelyek a török háborúk előtt már léteztek, addig Karácsonyi János az 1563. évi adatokat ismertetve már csak 71 települést említ. Gyula visszafoglalása (1694) után az udvari kamara tiszttartója — Lindner Keresztély Ferdinánd — 1698-ban bejárva a Körösök mentét megjegyzi, hogy „most egészen lakatlan és puszta" a vidék és csak Békésen talált 10 lakost. Az élet lassan mégis megindul a megyében annyira, hogy az 1701. április 5-én tartott megyei közgyűlés az állami adót már kirója Békés, Szeghalom, Vésztő, Körösladány, Doboz, Bélmegyer és Magyar-Gyula lakóira. A korábban nagy tömegekben, főleg Erdélybe, Szilágyságba és Észak-kelet-Magyarországra menekült lakosság 1698—1703 között annyira visszatelepült a megyébe, hogy 31 falut telepített be. Azonban a gyulai várban lakó és a Maros melléki határőr rácok, miután II. Rákóczi Ferenc szabadságharca ellen fordultak, Békés megyét, melynek népe Rákóczinak esküdött fel, többször feldúlták és felégették annyira, hogy a megye újbóli megalagulásakor, 1715-ben, csak Gyula, Szeghalom, Füzesgyarmat, Öcsöd és Ladány volt lakott. Ilyen pusztítások után nem csoda, ha minden kultúrtörténeti emlék és tárgy elpusztult a megyében.

1 Az 1720-as évek után a konszolidáció lassú évei következtek. A visszaszívárgó vagy betelepített lakosság mind több helységet ül meg, a lélekszám gyarapodik, de az élet még nagyon igénytelen. Iparos, tanult mesterember 1720-ban még Gyulán sincsen olyan, aki mestersége után adót fizetett volna. A kir. helytartótanács megyénk iparát elősegítő felhívására a megye vezetősége 1726-ban azt válaszolja, hogy „legfeljebb is posztócsinálókat kér, de nem hiszi, hogy ezeknek is volna elegendő keresetük. Más "kézművesekre itt szükség nincs, még ácsokra, asztalosokra, kovácsokra sem, mert minden ide vágó szükségleteiket vagy a lakosok maguk készítik, vagy czigányok által készíttetik."

2 A megye lakossága iparcikkek és kézműipari áruk beszerzése céljából Arad és Nagyvárad iparosait keresi fel, de 1724-ben állítólag már 57 mesterember dolgozott a megye új székhelyén, Gyulán.3 A Műemlékvédelem 1967. évi 1. száma: Régi iparművészeti emlékek magyarországi községekben című cikke azt a gondolatot veti fel, hogy „Eljutottak-e a nagy iparművészet-történeti áramlatok hatása alatt készült műtárgyak (azaz korszerű és színvonalas használati tárgyak) a magyar faluba — ha igen, melyek, milyenek, hová és milyen mélységig hatottak és hatnak ma a vidék kultúrájában?"

4 A szerző — Weiner Mihályné — válasza pozitív, mert mindjárt bemutat néhány Békés megyei műtárgyat, bizonyítékul arra, nogy megyénkbe is eljutott és a népi kultúrában is kifejezésformát nyert a reneszánsz és a barokk művészet. A reneszánsz Zsigmond (1387—1437) idejében jelentkezik Magyarországon, olasz hatásra és Mátyás (1458—1490) uralkodása alatt terebélyesedik ki az egész országra. Hazánkban három stílusváltozata alakul ki, a dunántúli, a felvidéki és az erdélyi reneszánsz. A 16. század elején már a székely oltárokat is ebben a szellemben faragják. Ez az erdélyi reneszánsz lassan — már 1530 táján — magyar felfogásnak megfelelő, helyi stílust alakított ki. Ezt a magyarnak indult reneszánsz stílust fejlesztették tovább — főként az olasz késő-reneszánsz elemek és a helyi hagyományok fel245