Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 1. szám - Dr. Szabó Ferenc: Az első ipari sztrájk Békés megyében (A békéscsabai építőmunkások bérharca 1902-ben9

kólók hátrányára indult meg. A munkaadó mesterek támadással kezdték a véleménycserét: hibáztatták a sztrájk kimondását, s kijelentették, hogy ők a munkabeszüntetés előtt is akkora napi bért adtak, amelynél nagyobb másutt sincs a környéken. A munkások feltételeinek egyes pontjaira nézve, egyetlenegyet kivéve, elutasító választ adtak, az alábbi indoklással: 1. A reggel 6-tól este 7-ig tartó munkaidő nem teljesíthető, mert a segédek mellett dolgozó napszámosok már hajnali 4-kor hajlandók munkába állni. (A mesterek itt kihasználták az agrárproletárok munkanélküliségét az iparoslegények ellen!) 2 Nem fogadták el a napibérről órabérre való áttérést sem, arra hivatkozva, hogy a kisebb vállalkozó nem tudja munkásait óraszámra ellenőrizni. A minimális bérkövetelést túl magasnak találták, mert aszerint egy féléves segéd napszáma a sztrájk előtti 1 korona helyett 3 korona 25 fillért, a két éve dolgozó segédé pedig 3 koronával szemben 4 korona 3 fillért tett volna ki. 3. A szombatonkénti bérfizetést nagyobb és helybeli cégekre nézve megígérték. 4. Az akkordmunkát a mesterek nem engedték eltörölni, mert a megszüntetés a munkaadókat károsítaná, a munkás helyzetét ugyanakkor nem javítaná, mert az egyéni szakértelem és ügyesség nem érvényesülne. A tárgyalások vé?én a mesterek kijelentették még, hogy bár a segédeket „kívülről félrevezették", ők békejobbot nyújtanak." A sztrájkolok válasza ekkor még az volt, hogy követeléseikből nem engednek, és a bérharcot folytatják. A további, félhivatalos tárgyalások eredményeként május 5-én világossá vált, hogy a körülmények a mestereknek kedveznek. Fennállt annak a veszélye, hogy az idegen helyekről hozott, szervezetlen munkások beállítása miatt a csabai ács- és kőműveslegények véglegesen helybeli munka nélkül maradnak. így az alkudozások végül is eredményhez vezettek: 1902. május 6-án a munka újra megindult, a sztrájk előtti bér- és munkafeltételek mellett. Az újság szerint a segédek „megnyugodtak a mesterek azon ígéretében, hogy a munkabért fokozatosan emelni fogják." A sztrájk befejezésével a helyi uralkodó rétegek kedélye megnyugodott, bár a megye félhivatalos szócsöve, a Gyulán kiadott Békés, 1902. május 11-i számának szokásos pletykarovata utólag elismerte: „rémes hírek keringtek a levegőben a sztrájkról", ugyanott gúnyolódott is a munkabeszüntetést kimondó segédeken. Mint fontos kapcsolódó mozzanatot, itt kell megemlítenünk, hogy 1902. május 3-án a békéscsabai Rosenthal-malom munkásai is beszüntették a munkát, de még ugyanazon a napon, panaszaikat és követeléseiket visszavonva, ismét dolgozni kezdtek. Erről az eseményről mindössze a főszolgabíró jelentése emlékezik meg néhány sorban, más forrásunk nincs rá. így csak feltételezhető, hogy a malom munkásai az építőlegények bérharcát akarták támogatni, s ez a lépésük a csabai sztrájkharcok kiszélesítését kívánta szolgálni. A sztrájkharc értékelése és tanulságai A megyénkben lezajlott első ipari sztrájk eredménytelen maradt, a bérharcban a munkaadók győztek. A vereség évekre visszavetette a csabai építőmunkásság szakegyleti szervezkedését. Ahol a sztrájk teljes vagy részleges eredménnyel fejeződött be, az öszefogás ereje a gyakorlatban igazolódott. Csabán nem így történt. A kudarc okait vizsgálva több tényezőre mutathatunk rá. Legelsőként arra, hogy a csabai ács- és kőművessegédek szívvel-lélekkel és 21