Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 1. szám - Dr. Szabó Ferenc: Az első ipari sztrájk Békés megyében (A békéscsabai építőmunkások bérharca 1902-ben9

a megyében legkorábban csatlakoztak az országos bérkövetelési mozgalomhoz — s ez kiemelkedő érdemük — de a harc időpontját nem szerencsésen választották meg — s mint a szaklap kifogásolja is —, nem tartottak közelebbi kapcsolatot az építőmunkásság központi szervezetével. A gazdasági válság valamelyes enyhülése még nem jelentett olyan konjunktúrát, akkora munkaerőhiányt a mesterek számára, hogy a feltételeket jórészt kénytelenek legyenek teljesíteni. Erre csak egy-két évvel később váltak alkalmassá a viszonyok, mint a gyulai és az orosházi építőmunkások eredményes sztrájkja mutatja. A csabaiak — bizonyára az 1902-es vereség miatt elkedvetlenedve — ekkor már nem indítottak bérharcot. Kevés győzelmi eséllyel indult a csabai sztrájk amiatt is — és ez a kudarc másik eredője —, hogy az aránylag jelentős számú helybeli építőmunkásságnak a bérküzdelem során nem volt olyan erőteljes, önálló szakmai szervezete, amely megfelelő következetességgel vezetni tudta volna a harcot, és kapcsolatai révén „az ország szervezett munkásainak erkölcsi és anyagi támogatását" — mint a „Kőmíves" írja — is fel tudta volna használni. Az önképző egylet ehhez kevés volt. A segédek képviselői kellő mozgalmi tapasztalatok híján nem tanúsítottak olyan határozottságot, ami a jól szervezett, hatóságilag erősen támogatott, szűk érdekcsoporttal, az ipartestületbe tömörült mesterekkel szemben eredményt hozhatott volna. Nyilvánvaló, hogy a kudarc sem homályosíthatja el az első megyénkbeli ipari sztrájk szervezőinek és résztvevőinek megbecsülést érdemlő úttörését, bátorságát. A csabai építőmunkások 1902-es küzdelme mérföldkő megyénk munkásmozgalmának történetében, jele annak, hogy a parasztság évszázados harcai mellé ettől kezdve az ipari proletariátus is csatlakozik, erejéhez, lehetőségeihez mérten. A századforduló utáni szocialista szakegyleti mozgalmak, a szakmai szervezkedések, hamarosan a földmunkásmozgalom egyenrangú társai lettek Békés megyében is, bennük nőtt fel, nevelődött ki az a harcos mag, amely a Tanácsköztársaság idején kiemelkedő szerepet játszott. DR. SZABÓ FERENC JEGYZETEK 1. Gaál Endre: A szegedi ipari munkásság 1905 előtti szocialista szakmai szervezkedésének néhány kérdése. Acta Universitatis Szegediensis Acta Historica XIX. Szeged, 1965. 3—43. Az országos irodalomban Erényi Tibor kitűnő könyvével indult meg a kérdéskör feltárása: A magyarországi szakszervezeti mozgalom kezdetei 1867—1904. Bp., 1962. Lásd még: Kabos Ernő: A szakszervezet-történeti kutatómunka Magyarországon. Párttörténeti Közlemények. 1964. 4. sz. 3—30. 2. Orosháza története. Szerk. Nagy Gyula. Orosháza, 1965. 496—505. 3. Vő. Az Aradi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése az 1878. évről. Arad, 1879. 86. Scherer Ferenc: Gyula város története II. köt. Gyula, 1938. 234. Magyar Statisztikai Közlemények, új sorozat, 2. kötet: 1900. évi népszámlálás, II. rész: A népesség foglalkozása községenként. Bp. 1904. 556—557. Ugyanaz az 1910-es népszámlálásból. 4. Tominac József: A magyar szent korona országainak vasútai 1845—1904. Bp. 1895. Magyar vasúti és közlekedési sematizmus. Szerk. Teszéri György — Sági Ernő — Halász Jenő. Bp. 1938. 183, 185, 186, 219. Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Szerk. Korniss Géza. Békéscsaba, 1930. 287, 289—290. 5. Békés Megyei Levéltár (ezután: BML). Egyesületi alapszabályok gyűjteménye 172., 175. és 195. sz 22