Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 1. szám - Dr. Szabó Ferenc: Az első ipari sztrájk Békés megyében (A békéscsabai építőmunkások bérharca 1902-ben9

vezőnek tűnt. Az építőmunkások a korabeli sajtó híradása szerint

9 1902 áprilisában több gyűlést tartottak a már említett Önképző Egyletben (amit a lapok egyébként már szakegyletnek neveznek, bár még nem az volt) a bérjav

;tás kiharcolásának módjáról. A lázas tanácskozás és tervezgetés napjaiban érkezett meg Csabára a közeli Hódmezővásárhelyen 1902. április 6-án kezdődött és két héten át tartó, nagyarányú építősztrájk híre. Vásárhelyen 350 munkás tagadta meg a munkát mindaddig, amíg a mesterek és vállalkozók legfontosabb követeléseiket nem teljesítik. A kongresszuson kialakított álláspontot követve, ezek az alábbiak voltak: Áprilistól októberig reggel 6-tól este 6-ig tartson a munkaidő, közben két óra pihenővel. Szombaton csak délután 4 óráig tarthat a munka. Az akkordmunka teljesen eltörlendő. Napibér helyett városban 32 filléres, külterületen 36 filléres órabért kell adni, s az addig szokásos kéthetenkénti bérfizetés helyett minden szombaton ki kell fizetni a heti keresetet. A vásárhelyi sztrájkharc kiemelkedően lendületes, az osztálytudatot számos mozzanatával (tüntető felvonulás, szocialista műsorú „sztrájk-bál", a sztrájktörők becsempészésének szervezett megakadályozása stb.) nagymértékben elmélyítő megmozdulás volt. amit az egész környék feszülten figyelt, annál is inkább, mert ez volt az első nagyobb ipari bérharc ezen a vidéken. A vásárhelyiek részleges eredményei (sikerült elérni a reggel 6-tól este 7-ig tartó munkaidőt és a 24—26 filléres órabért a napi fizetés helyett) is mozgásítólag hatottak a csabaiakra.

10 A csabai követelések végső megfogalmazásához és a munkabeszüntetés kimondásához a vásárhelyi események adták a közvetlen példát és indíttatást.

1

1 Erre az 1902. április 28-án (vasárnap) tartott egyleti gyűlésen került sor, s miután a munkaadók a feltételek teljesítését azonnal megtagadták, 1902. április 29-én az összes folyamatban levő építkezésnél megállt a munka. A munkabeszüntetésben — ebben az összes források egyetértenek — mintegy 110 ács- és kőművesmunkás vett részt. (Később ugyan egy-két hivatalos beszámoló csak hatvanra tette a számukat, de ezt utólagos szépítésnek kell tartanunk.) A csabai követelések az alábbiak voltak: 1. A munkaidő reggel 6 órától este 7 óráig, szombaton este 6 óráig tartson. 2. Napibér helyett órabért fizessenek a mesterek és vállalkozók. A közönséges munkáért 32 filléres, a vakolásért és díszítőmunkáért 36 filléres órabért kell minimumként megállapítani. 3. Ne kéthetenként, hanem minden szombaton, a munkaidő után azonnal fizessék ki a heti keresetet. 4. Az akkordmunkát el kell törölni. A csabai sztrájkolok követelései szerényebbek voltak, mint a vásárhelyiek feltételei. Körülményeiket, a munkások kisebb számát figyelembe véve érthető, hogy zsinórmértékül nem mindenben követték a vásárhelyieket. A csabai és a megyei urakat váratlanul érte a sztrájk kitörése, hiszen addig nemegyszer hallottak és olvastak arról, hogy a nagy ipari városokban bérharcok támadtak, s itt a megyében is láttak egy-két aratósztráikot, arra azonban senki sem gondolt, hogy a helybeli ipari munkások is bérkövetelésekkel lépnek föl, együttesen, szervezett formában. ..Ha valóban meg nem történt volna, mese számba vehetné mindenki" — írta a Békés megyei Közlöny — s mindjárt meg is próbálkozott a munkásság egységes fellépésének megbontásával: Azt állította, hogy azok a segédek szítják a sztrájkot, akiknek nincs munkájuk, s akiket a munkabeszüntetéssel járó keresetkiesés nem érint. Szemforgató módon kárhoztatta a lap a munkások ..merevségét", s „egy kis hajlékonyságot" követelt tőlük a mielőbbi megegyezés érdekében. A csabai főszolgabíró (Bé19