Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 1. szám - Dr. Szabó Ferenc: Az első ipari sztrájk Békés megyében (A békéscsabai építőmunkások bérharca 1902-ben9

ö.z agrármunkásság — egyedül az összefogás, a közös fellépés, a szervezkedés erejével segíthetett a sorsán, csak ezen az úton érhette el a bérfeltételek és a munkakörülmények valamelyes javítását. A szakmai szervezkedés változatos és az osztálytudat szempontjából is egyre fokozódó színvonalú formáit Békéscsabán — megint csak a szükséges kutatások hiányában — most még nem lehet végigkísérni. Az egykorú hivatalos egyesületi nyilvántartás

5 tanúsága szerint a munkaadó mestereket tömörítő ipartestület irányítása és ellenőrzése alatt — mint minden városban — Békéscsabán is alakultak különféle csoportosulások a segédek, iparoslegények „jó irányba terelése", esetleges mozgalmaik leszerelése céljából: 1878-ban az iparoslegények önképző és segélyező •egylete, 1892-ben a „Békéscsabai Iparos Ifjak Művelődési Egyesülete", s az építőipari segédek tömörítésére külön 1886-ban, majd 1901-ben a „Békéscsabai Kőműves- és Ácssegédek Önképző Egylete." Ezek a csoportosulások a szervezkedés megtanulása szempontjából valamit mégis jelentettek, egyes esetekben némi teret és alkalmat adtak a munkaadók gyámkodásától független, az ács- és kőművessegédek érdekvédelmét szolgáló, lényegében a szocialista irányzatok befolyása alatt álló szakegyleti szervezkedés kisugárzásának helyi jelentkezéséhez. Nemegyszer szerephez jutottak a sztrájkharcok előkészítésében és véghezvitelében is. Az 1902-es csabai építősztrájk éppen ezt mutatja. Az ipartestülettől független, szocialista szakmai szervezetet jelentő szakegylet, a MÉMOSZ békéscsabai csoportját, majd csak 1906-ban sikerült megalakítani.

6 A magyarországi szakszervezeti mozgalom vidéki tevékenységében — a kezdeti eredmények után — az országos szakszervezeti szövetségek megalakítására és a vidéki csoportok létrehozására irányuló törekvések jelentettek alapvető fordulatot. Az 1901. október 20—21-én ülésező II. országos építőmunkás kongresszus

7 — amelyen békéscsabai küldött nem volt, mindössze 18 vidéki városból érkezett delegátus az akkori országból — kimondta a minden városban felállítandó építőmunkás szervezőbizottság szükségességét, azzal, hogy ezek a központi szervező tanáccsal szoros kapcsolatot tartsanak fenn, többek között a munkaviszonyok és a bérezés megjavítása érdekében is. A kongresszuson alakították ki azokat az országosan egységes, de a helyi sajátosságokhoz idomítható, minimális bérköveteléseket, amelyek az 1902-ben lefolyt sztrájkokhoz — mint látni fogjuk, a csabaihoz is — az elsődleges és a legfontosabb indítékot és irányelvet adták. A követelések elsősorban az országos építőmunkás szaklap (a Kőműves) útján, másrészt személyes kapcsolatok révén jutottak el vidékre, többek között Csabára is. Az 1902-ben több helyütt fellobbanó építősztrájkokban tehát egy országos bérjavítási küzdelem részeit is kell látnunk. A sztrájk kirobbanása és lefolyása Az országos építőmunkás kongresszuson elfogadott bérminimum kivívásának szándéka a csabaiak között is erős volt. Amikor 1902 tavaszára a gazdasági válság túljutott a mélyponton, a városban néhány jelentősebb építkezés indult (Zöldfa vendéglő, állami elemi iskola, csendőrlaktanya, néhány nagyobb magánház)

8, a csabaiak alkalmasnak látták a körülményeket ahhoz, hogy követeléseikkel fellépjenek. A mesterek és vállalkozók a felvállalt munka miatt bizonyos mértékig kényszerhelyzetben voltak, az időpont kétségtelenül ked18