Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)
1968 / 1. szám - Dr. Szabó Ferenc: Az első ipari sztrájk Békés megyében (A békéscsabai építőmunkások bérharca 1902-ben9
A sztrájk gazdasági és társadalmi hátterének néhány vonása Békéscsaba iparának viszonylagos felvirágzása ugyanúgy az 1867-es kiegyezés után sok ellentmondással és visszahúzó erővel terhelten, de mégis nekilendülő kapitalista fejlődés eredménye volt, mint az ország más vidékeinek jelentős indusztriális felfutása. Békéscsabán 1878-ban 337, 1887-ben 612, 1900-ban 912 önálló iparos (mester) dolgozott. 1900-ban a város összlakosságának 15%-a (5823 személy), 1910-ben a 20%-a (8528 személy) az iparból élt. 3 Az ipari foglalkozású keresők és eltartottak ilyen koncentrálódása fontos helyet biztosított a városnak a megyén belül, sőt tágabb környéken is. A malomiparban országosan is fontos szerepe volt Békéscsabának. Bár 1900-ban Gyulán a népesség 25%-át, Orosházán 21%-át, Csabán pedig csak 15%-át adta a lakosságnak az iparból élők aránya, Gyulán és Csabán már ekkor lényegében egyenlő volt az ipari népesség (keresők és eltartottak együtt) száma. 1910-re a mérleg erősen Békéscsaba javára billent, főként a téglagyár nagyarányú fejlődése és a textiliparnak a gyulainál erősebb gyökérverése miatt. (1910-ben Gyulán 5728, Csabán pedig — mint láttuk — 8528 volt az iparból élők száma.) Az ipari foglalkozásúak számának nagyobb ütemű emelkedéséhez, a csabai gyáripar létrejöttéhez és bővüléséhez kiemelkedő mértékben hozzájárult a város vasúti gócpont volta. 1858-ban nyílt meg a Szolnok—Békéscsaba;—Arad közötti, 1870—71-ben a Nagyvárad—Gyula—Békéscsaba—Szeged viszonylatú két fővonal, amelyek Csabán keresztezték egymást. 1899-ben indult meg a város mezőgazdasági iparát nyersanyaggal ellátó és kereskedelmét még inkább fellendítő, nagyforgalmú kisvasút (az AEGV) Békéscsabát Mezőkovácsházával összekötő vonala és 1903-ban a Békéscsaba—Vésztő közötti járata/ 1 A vasút által teremtett lehetőségek nagy vonzóerőt jelentettek az ipar és az iparosok számára. A statisztika számaiból alapvető tényként kell megállapítanunk, hogy a csabai ipar az 1902-es első sztrájk idején még túlnyomó részben kézműves jellegű volt, ugyanúgy, mint az alföldi városoké általában. Az iparűzők 1900-as megoszlása ezt a köztudott tényt jól bizonyítja. A város akkori 2438 ipari keresője közül a már említett 912 önálló mesterből Ebben az évben a 73 munkással dolgozó bútorgyár volt a legnagyobb csabai üzem. A város kereső ipari népességének kerek számban 60%-át a bérmunkásság tette ki, s ez jó lehetőséget, számottevő tömeget jelentett a szervezkedésekhez és a bérharcok megvívásához. A segédek és tanoncok, azaz a bérmunkások számának gyarapodásáról az alábbi adatok tanúskodnak: egyedül, segéd nélkül dolgozott 613 mester 190 mester 99 mester 95 mester 18 mester 7 mester 4 vállalat. 1 segéddel dolgozott 2 segéddel dolgozott 3—5 segéddel dolgozott 6—10 segéddel dolgozott 11—20 segéddel dolgozott 20-nál több segéddel dolgozott 16
