Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - Dr. Fodor György-Dr. Soóky András: Az alkozolizmus az orvos és a jogász szemével

A kis hercegben felébredt a segíteni akarás vágya és faggatni kezdte volna őt: — Miféle szégyenedet? — Az ivás szégyenét. — zárta le a beszélgetést az alkoholista és véglegesnek ígérkező hallgatásba burkolózott. A kis herceg pedig megdöbbent és szomorúan tűnődött azo-i, hogy a nagyoknak milyen bizarr dolgaik vannak." (Antodne de Saint-Exupéry: Le petit prince. 44.) Ebben a fázisban nem találkozunk már védekező kísérletekkel, elhárító törekvésekkel, hanem egyre inkább manifestalódnak az agyi károsodás jelei. Ezek közül is legszembetűnőbb a morális igénytelenség, amoralis, sokszor antimoralis magatartás. A beteg alkoholtűrő képessége nagymértékben csökken, „már egy-két pohárkától berúg". Ivócimboráit társadalmi rangján alul találja meg. A morális defectuson kívül kisebbnagyobb gondolkodásbeli zavart árul el. Rendszerint valamilyen megrázó élmény hatására még ilyenkor is képes az alkoholista rövidebb-hosszabb abstinentiára, de csak a legközelebbi ivásig. A közvélemény sajnálatos módon, de minden bizonnyal jóhiszeműen ezt a végső stádiumot tartja csupán alkoholizmusnak, ebben az utolsó fázisban szenvedőket tartja csupán alkoholistáknak. Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni, ha netán egyszeri olvasásra a fentiek nem voltak eléggé meggyőzőek, hogy az alkoholizmus nem az állástalansággal, nincstelenséggel, a testi betegségekkel, a kisebb-nagyobb szabálysértésekkel, esetleg bűncselekményekkel, az árokban hentergéssel kezdődik. Leszögezhetjük azonban, hogy egyetlen jel, vagy csupán néhány jel sohasem lehet bizonyítéka az alkoholizmusnak, minden eset gondos orvosi elbírálást követel: de akár enyhébb, akár súlyosabb alkoholizmusról legyen is szó, mindenképpen az alkoholizmus kórismézésében, gyógykezelésében kellő szakismeretekkel és gyakorlattal bíró orvosi beavatkozás elengedhetetlenül szükséges. Alapvető szabály: ebben minden szakember jóformán kivétel nélkül megegyezik, hogy az alkoholistából mérsékelt ivó sohasem lehet! A sikeres gyógykezelés csak az úgynevezett „Teamarbeit" jól összefogott és coordinált közös munkájától várható. Az idült alkoholizmus kezelése jól szervezett gyógyító-gondozó „csoportmunka", amely orvosi psychotherapiás, szociális gondozói, jogi, továbbá felvilágosító és megelőző munkát, feladatokat, eljárásokat és disciplinákat egyesít magában. (H. Solms ICA.A IX. Európai Konferencia Lausanne, 1963.) A Békés megyei Tanács Kórháza (Gyula) ideg- és psychiátriai osztályán, cooperálva a békéscsabai alkoholizmus elleni bizottsággal, a fenti princípiumot már hosszú évekkel előbb követtük és megvalósítottuk. Minderről nemzetközi kongresszusokon is beszámoltunk. (Soóky A—Zahorán M. ICAA. VII. Európai Konferencia Amsterdam 1961. és Soóky A. ICA A VIII. Európai Konferencia, Varsó 1962.) A H. Solms által közölt „Teamarbiet" csoportmunkán kívül már az ötvenes években bevezettük az alkoholisták, illetve veszélyeztetettek nyilvántartásba vételét, a kezelést megelőző meggyőzést, az intézeten kívüli csoportpsychotherápiát, belevonva a csoportba lehetőség szerint a legközelebbi hozzátartozókat is és végül a gyógyult alkoholistákat az 28