Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - Dr. Fodor György-Dr. Soóky András: Az alkozolizmus az orvos és a jogász szemével

kedő, nem a ratio, hanem az érzelmek, leggyakrabban alantasabb érzelmek irányítják cselekedeteit. Ebben az állapotában a szeszfogyasztó erkölcsi lazaságokra, könnyelműségekre hajlamos. Két ezrelék mellett a fenti állapot még tovább romlik. Rendszerint bekövetkezik a laikusok által is jól ismert és sokat hangoztatott kettős látás, álmosság. Három ezreléknél a mérgezett csak segítséggel jár, könnyen elalszik, kontaktus még kevésbé teremthető vele. Ezen felüli koncentráció mellett a szeszfogyasztó ,,eszméletlenségig" részeg, légzés, szívbénulás fenyegeti, illetőleg orvosi segítség híján a heveny alkoholmérgezett el is pusztulhat. Tájékoztatásul megemlítjük, hogy három ezreléken felüli, az életet fenyegető alkoholos koncentráció, illetőleg súlyos heveny alkoholmérgezéses állapot 8—10 üveg sör hatására már bekövetkezhet. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy az alkohol mérgező hatásával szemben senki sem bír különleges tűrőképességgel. Igaz, hogy az úgynevezett gyakorolt ivók palástolni tudják egy darabig az ittasság jellegzetes tüneteit, ez azonban elsősorban psychológiai tényezőkből következik. Ha a véralkohol-szintjük a kritikus határt elérte, éppen úgy öntudatlanságig részegekké lesznek, mint bárki más. Lássuk már most a chronicus alkoholizmus kérdését. Mottó: „könnyekig megható, hasfájósan mulatságos lista: magyarázat arról a szóról, hogy alkoholista." (Majakovszkij) E két sor valóban mulatságosan hangzik, talán a költő maga sem sejtette, milyen mélységes igazságot fejez ki vele. Rendkívül nehéz ugyanis tudományos meghatározását adni annak, hogy ki az alkoholista. Az utóbbi két évtizedben a psychiatria óriási léptekkel haladt előre, korábban nem remélt diagnosztikus és kurativ eredményeket ért el. Vonatkozik mindez az alkoholizmus elleni küzdelem kérdéseire is. Nem változott azonban semmit a közvéleménynek tudománytalan és babonás hiedelme az elmegyógyászatról, inclusive az alkoholizmusról: az elmegyógyásznak, ideggyógyásznak tömérdek energiát, időt kell elfecsérelnie, hogy mindezzel megküzdjöh. Kétségtelen, hogy az alkoholisták magatartása, hibás életvezetése, aszociális, antiszociális volta tálcán kínálja a társadalom többsége számára az alkoholizmus veszélyeinek ignorálását. Sokan vállrándítással elintézik az ügyet: „Mi a fenének iszik? Ne igyék és kész." A dolog ilyen í'implificálása nemcsak helytelen, de szinte bűnösen nyegle és indolens. Sajnos az orvosok jó része sincs kellően tájékozva az alkoholizmus mibenlétéről, aethiologiájáról, következményeiről és gyógyításáról. Viszszakanyarodva már most a kérdéshez, hogy ki az alkoholista, Vexberg szomorú, szinte reményevesztett megállapítását kell idéznünk: „Nincs a tudományos kutatásnak, az orvosi és társadalmi erőfeszítéseknek még egy területe, ahol a tudományos megfontolásokat oly mértékben helyettesítik közhelyek, mint az alkoholizmusnál." E. M. Jellinek az alkoholista fogalma meghatározásának kérdéséről a következőt írja: „másodrendű fontossága van a betegség szabatos meghatározásának. Elégedjünk meg azzal, hogy betegség az, amit az orvosok annak tartanak." Másutt hivatkozik arra, hogy a definíció nagy nehézségekbe ütközik. Magának a definíció fogalmának is nehéz a meghatározása. Hivatkozik arra a logikai követelményre, hogy a meghatározás ne 25