Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - VITA - Takács László: Egy "tudományos kismesterség" szolgálata

kenységben. Ugyanakkor fokozottabban kellene szorgalmazni a helytörténeti emlékek felállításának lehetőségét is. (Emléktáblák, plakettek stb.) Figyelmet érdemel a falu jelenlegi viszonyai között a falusi társadalmi egység erősítésének gondolata. Gazdasági életünk megszilárdításának, s fejlődésünknek is feltétele ez. Tapasztalat szerint a múlt társadalmi-történelmi harcai szép példákat szolgáltathatnak erre, hiszen nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül, égető problémáik megoldására egységesen léptek fel őseink. A helytörténet és honismeret társadalmi nevelő hatása azonban nemcsak ilyen áttételes módon jelentkezik. Igaza van Fancsovits Györgynek, amikor a történelmi ismeretterjesztés hatásfokának felmérésére vállalkozva ismeretterjesztésünk égető problémáira mutat rá. Talán éppen a helytörténet az a terület, ahol az érdeklődést fokozni lehetne, mintegy előkészítve az érdeklődőket a nagyobb összefüggések megláttatására is. Valljuk be őszintén, ezen a területen sok adósságunk van. A termelőszövetkezetek, üzemek, vállalatok nem ismerik kellően névadójukat, pedig jelentős részük történeti vonatkozású. Egy-egy közigazgatási egység társadalmi köztudatába jobban bele kell plántálni a múlt megbecsülését, s a jelen összefogását. A kezdeményezés itt is a helytörténettel foglalkozók feladata. Tapasztalat szerint ezek a kezdeményezések megértésre találnak. (Battonyán az utóbbi három évben igen sok helytörténeti előadás hangzott el, s azokat nagy érdeklődés kísérte. Tanácsülésen kétszer szerepelt helytörténeti téma, s a battonyai zendülés eseményeiről a 75. évfordulón ünnepi tanácsülésen emlékeztünk meg.) 3. Végül néhány szót a helytörténeti kiadványokról! Annál is inkább, mert a feldolgozások legismertebb, sokak számára egyedüli lehetőségét jelentik. Természetesen valóban ezek mondanak letöbbet az utókor számára, s pusztán számszerű növekedésük valóban örvendetes jelenség. Vitázni lehetne azonban azzal a felfogással, amely kizárólag az írásbeli feldolgozás igényére fekteti a fő hangsúlyt. Véleményünk szerint, legalább ennyire fontos lenne könnyen szemlélhető helytörténeti tablók összeállítása is, s ezeknek lehetőleg tartós, ízléses elhelyezése középületekben, iskolákban, hivatalokban, s egyéb helyeken. Igen ajánlatos lenne helytörténeti kis hangarchívumok létrehozása is, hiszen a szóbeli visszaemlékezés anyaga összegyűjtésének igénye egyre sürgetőbb feladattá válik. Ezek az emlékek szakszerűen katalogizálva, esetleg fényképfelvételekkel kiegészítve igen jó kiegészítői a feltárt és feldolgozott dokumentumoknak, s nem egyszer új szempontok fontosságára is felhívják figyelmünket. Készítésük kézzelfoghatóan bizonyítja a múlt és jelen törekvéseinek összefonódását, s megfelelő szakirányítás mellett, az ifjúság romantikáját is kielégítő feladat. A legigényesebb helytörténeti műfaj falusi vonatkozásban, a falumonográfia lenne. Ennek összeállítása azonban olyan, évekre szóló, tematikai egység szerinti előtanulmányozást kíván, ami valóban nem kecsegtet a gyors publikálás lehetőségeivel. Véleményünk szerint alapos munkát egy kutató valóban nem is tud végezni, csak kutató kollektívák hozhatják meg, alapos előzmények után, a kívánatos eredményt. (Szabó Ferenc előzőekben már kifejtett gondolatát ismételten aláhúzva, nagyon fontosnak tartjuk. Az 1962 óta megjelenő Battonyai Füzetek is lényegében ezt az analízist végzik, s még jó pár évig kell, hogy végezzék, hogy falumonográfia összeállítására is gondolhassunk majd.) A kisebb (s tegyük hozzá szerényebb anyagi kihatást igénylő kiadványok) tehát kettős célt szolgálnak: Analizálnak is, meg azonnal felhasználhatók is. 105