Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - VITA - Gádorosi Vass István: Egy konkrét feladat kapcsán

Ugyanakkor további kutató munkára is ösztönöznek. A legmegfelelőbb témák megtalálása és feldolgozása — ez az a mesterségbeli fogás, melyre igen nehéz tanácsot adni. Talán csak annyit, hogy egy egy helytörténeti egység esetében feltétlenül szükséges olyan kutatási kulcsterületek kijelölése, melyek tematikailag a legfontosabbak, s a kutatás további menetét is mintegy meghatározzák. (Battonyán ilyen például az 1891-i véres zendülés, vagy 1944 szeptembere, a község felszabadulása, hiszen Battonya az első felszabadult magyar terület volt.) A helytörténeti publikációk egyik, az előzőekből már következő problémája, a forma demokratizmusának kérdése. Nem lenne helyes szem elől téveszteni, hogy ezek a feldolgozások elsősorban nem szakembereknek szólnak. Nehéz megtalálni azt a tudományosság igényével fellépő közérthető stílust, amely a legcélravezetőbb. Véleményünk szerint a helytörténeti kiadványok eredményes terjesztésének is elengedhetetlen alapfeltétele a tudományos igénnyel fellépő egyszerű feldolgozás. Sokak ezzel szembeállíthatják a rosszul értelmezett „színvonal" kérdését. Nem hinnénk, hogy az egyszerűség bármilyen bonyolult történeti probléma megvilágításánál gátló tényezőt jelenthetne. Azzal azonban egyet lehet érteni, hogy a tudományos igényt is jobban alátámasztó hivatkozási számok és bő jegyzetanyag, a közérdeklődésen túl, további alapos kutató munkára is ösztönöz. TAKACS LASZLÖ EGY KONKRÉT FELADAT KAPCSÁN (Megjegyzések a helytörténeti vitához) A vita során eddig megjelent cikkek lényegében már tisztázták a helytörténetírás általános feladatait és célkitűzéseit, s helyesen határozták meg az ország történetének széleskörű feltárásához, a népműveléshez, az iskolai neveléshez és ismeretterjesztéshez való viszonyát, s az eddigi munka néhány hiányosságát. Így hát első pillanatra szinte felesleges szócséplésnek is tűnik a vita további folytatása. Az általános elvek megfogalmazása azonban csak előfeltétele, de nem feltétlen biztosítéka a helyes munkának. Meggyőződésem pl., hogy azok is, akiknek munkáit ma a helytörténetírás elrettentő példáiként emlegetjük, szükség esetén minden további nélkül elmondtak néhány szépen hangzó általánosságot. Ügy gondolom tehát, hogy mégsem lesz egészen felesleges — egy konkrét feladatból kiindulva — néhány megjegyzést fűzni az eddig elhangzottakhoz. Bizonyára többen számon tartják, hogy Békéscsaba jelentős ünnep előtt áll: 1968-ban lesz alapításának 250., várossá alakulásának pedig 50. évfordulója. önként adódik a gondolat, hogy — mivel Csaba történetének számos fontos, sőt talán legfontosabb problémája mindmáig megoldatlan — a megemlékezés egyik formája legyen egy tanulmánykötet megjelentetése. Kár lenne természetesen akár az 1930-as Korniss-féle monográfia, akár dr. Tibori János könyveinek, vagy néhány más tanulmánynak az eredményeit lebecsülni, de tény, hogy tisztázatlan még pl. a megtelepedés és a gyökérve106