Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - Kiss Endre: A szarvasmarhaállomány gümőkórmentesítésének lehetőségei a mezőgazdasági nagyüzemben

volt képes türelemmel várni. TJttörő módon — szűkös lehetőségeink keretén belül — valósítottuk meg a mentesítést, egyrészt azért, mert az előzőekhez viszonyítva jobb eredményeket akartunk elérni, másrészt azért, mert termelési ethikánkkal sem egyezett a gümőkóros állománytól termelt tej ténye!... 1954. január 1-én az induló tehénállomány 97%-a, a növendéküszőállomány 64%-a volt gümőkórral fertőzött. A gümőkórral fertőzött és a gümőkórtól mentes egyedek közös elhelyezésben voltak. Két egymást követő tuberculin próbával 32 tehenet és 48 vemhes üszőt találtunk gümőkórtól mentesnek. Ezt a 80 egyedet külön istállóban helyeztük el, mentességüket három hónaponként tuberculin próbával ellenőriztük. Az induló mentes állománynak 5 év alatt 50%-a adott pozitív próbareakciót, ami egy év átlagában 8%-nak felel meg. A negatív állományú istálló folyamatos szűrésével párhuzamosan kidolgoztuk a született borjak és a mentes üszők számára a gümőkórtól mentes felnevelés szabályait, és egyúttal megteremtettük a megfelelő kör nyezetet is. Az egyetlen gümőkórtól mentes állományú istállóban a született borjakat 8—10 napos korukig az anyjuk mellett tartottuk, majd azt követően az itatásos nevelőbe vittük át, míg a fertőzött állománytól származó borjakat a születés után azonnal , azért, hogy a fertőzött környezettel minél kevesebbet érintkezzenek. A fertőzött és mentes állománytól származó borjakat az itatásos nevelőben is elkülönítettük egymástól. Az itatásos borjúállomány takarmányozásához szükséges és fölözött tejmennyiséget a mentes állomány tejtermeléséből biztosítottuk; a teljes tejet tőgymelegen itattuk fel a borjakkal, míg a fölözöttet 38°C-ra felmelegítve. Lehetőségeinket tárgyilagosan mérlegelve — megfelelő tejcsírátlanító felszerelés hiányában — nem volt számunkra más biztosíték a borjak egészségének megóvására, mint — a fejés fokozott tisztasága, — a tiszta, fertőzéstől mentes környezet, — a mentes tehénállománytól származó takarmánytej. Az itatásos nevelőben levő borjak gümőkórra történő szűrését tuberculin próbával 1961-ig csak közvetlen leválasztás előtt végeztük, míg 1962-től kezdve a Bang-féle eljárást alkalmazzuk maradéktalanul. A kezdeti időszakban (1954—1956) az itatásos borjak mentes és fertőzött tehénállományú istállókból álló telepen voltak elelyezve. Ennek következtében fokozott gondot fordítottunk — gondozóink emberegészségügyi vizsgálatára, — a külső és belső környezet rendszeres fertőtlenítésére, — az idegenek távoltartására. A mentesként választott üszők mentességét, megfelelően szigetelt üszőnevelő telep biztosította. Ezen a telepen az üszők és a takarmányszállítást végző, gümőkórtól mentes ökrökön kívül semmiféle állat nem volt. A gondozók, takarmányosok és éjjeli őrök emberegészségügyi vizsgálatát rendszeresen elvégeztettük. Az üszőket minden három hónapban tuberkulin próbával ellenőriztük gümőkór fertőzöttségre, s a pozitív reakciót adó egyedeket — tekintet 6* 83