Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - Kiss Endre: A szarvasmarhaállomány gümőkórmentesítésének lehetőségei a mezőgazdasági nagyüzemben

nélkül genetikai értékükre — a telepről azonnal eltávolítottuk és hízóba állítottuk. Az eltávolított egyedek helyét megnyugtatóan fertőtlenítettük. A mentes üszőállományt minden év május elejétől általában október végéig szabadállásos legelőn helyeztük el, míg téli időszakban — a talajállapottól függően — napi 2—3 órán át a szabadban járatjuk. 1959—60. év telén az üszők a hagyományos, kötött tartási rendszerű istállóból szabadtartásos épületekbe lettek helyezve. Ebben a tartási módban jelentősen romlott az előző évben született állományhoz viszonyítva a negatív egyedek aránya. Amíg az 1954—1957. évben született üszőknél 0,0—2,—% között váltakozott a tuberculinpozitív reakciót adó egyedek aránya éves viszonylatban, addig az 1958—1964. éviek esetében 0,0—6,1%-ig növekedett, ami évi átlagban 3,05%-ot tett ki. Ezért az arányromlásért a szabadtartási rendszer a kizárólagos vádlott. A mentes üszőállományt 17 hónapos életkorban 400—420 kg-o? testsúlyban vonjuk tenyésztésbe. Táplálóanyag igényével arányosan készítjük elő a hosszú életteljesítményre. Aitalában 6 hónapos vemhessége időpontjában kerül tervszerű állomány váltásra. A pozitív tehénállomány leváltását nem foghíjpótló módszerrel, hanem istállóállomány-váltással hajtottuk végre. A váltásra kijelölt istálló pozitív tehénállományát vehemállapotától és tejtermelésétől függően, részben vágóra selejteztük, részben másik istálló pozitív tehénállományához csoportosítottuk át. A kiürített istállót a menyezettől a híg ürülékakna fenekéig több lépcsőben és hatásosan fertőtlenítettük, majd két héten át tartó pihentetés után negatív üszőállománnyal telepítettük be. A leírt módszer eredménye kifogástalan volt, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy gazdaságunk tehénállományának 92%-a, míg szarvasmarhaállományának 94%-a gümőkórtól mentes. Az izolációs távolság két istálló között bármily kicsiny, nem minősül lényeges tényezőnek. Mindhárom tehenészeti telepünkön szembekerültünk az izolációs távolság problémájával. Megoldásánál elegendőnek mutatkozott a gondozók és fejőfelszerelések izolálása és az uralkodó szélirány felől történő kezdés. Ez utóbbi tényezőt a légáramlás kórokozókat közvetítő szerepe indokolta. Szarvasmarhaállományunk gümőkórmentességének fokozódásával és a környezeti tényezők javulásával arányosan emelkedtek a termelési eredmények is. Az állomány még fertőzött hányadának felszámolását a teheneknél a vehemállapot, míg a borjaknál és hízómarháknál a megfelelő vágósúly hiánya gátolja. A szarvasmarhaállomány gümőkóros fertőzöttségének végleges felszámolásáról — bármilyen buktatókkal találkozunk — sem üzemi, sem országos viszonylatban nem mondhatunk le, de felemás üzemi intézkedésekkel és közbenső megoldásokkal sem nyugtathatjuk meg magunkat. A mentes állományok létrehozása mezőgazdasági nagyüzemeinknek és szocialista társadalmunknak egyaránt érdeke. KISS ENDRE 84