Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)
1967 / 1. szám - Kató József: A Békés megyei olvasó- és munkáskörök tevékenysége az 1890-es évek agrárproletármozgalmaiban
György, a csabai járás főszolgabírója, a munkásmozgalomról a következőket mondotta: „a mozgalom Bánfalvárói indult ki, s néhány izgató onnét ide átjővén, mielőtt értesültem, sikerült nékik néhány elégedetlent megnyerni, kikkel a munkáskört szervezték és alapszabályokat stb. készítettek. Az izgatókkal a következő módon jártam el — mint mondja — felszólításomra 320 napszámos a petrozsényi kőszén bányába — honnan ez iránt az ottani igazgatóság által megkerestetett— eltávozott, s ezzel egyrészt kevesbedett a tévútra vezethetők száma, de másrészt éppen azon elem távozott el, mely a mozgalmat fokozni lett volna hivatva." 3 5 Hunyady Lajos a csorvási és bánfalvi viszonyokról számolt be a választmányi ülésen, mint mondja a beszámolójában: „az ottani állapotok felette aggasztóak . . . annál is inkább, mert a mozgalom vezetői a budapesti szociáldemokratákkal folytonosan érintkeznek, s az általuk alapított munkáskörbe a munkásosztály legnagyobb részét becsábítva, azokra nyomást gyakorolnak .. . Indítványozza, hogy az egylet lépjen fel a megyei hatóságoknál, vagy ha szükségesnek látja, a minisztériumnál, hogy ezen bajok fészkeit, a munkásköröket — melyeknek az alapszabályaik szerin L önművelés lenne bevallott céljuk, valóságban azonban a közbéke és nyugalom felforgatása." 3 0 Ugyanakkor az alispán körrendeletileg utasította a járási főszolgabírókat, hogy ,,amely községben a munkások, illetve napszámosok nyilvános gyűlést akarnak tartani munkáskör megalakítása végett, azokat ezen szándékáról indokoltan lebeszélni s a helyzettel való megelégedésre figyelmeztetni törekedjenek." Az alispán arra is felhívja a főszolgabírók figyelmét, hogy a „ .. . lelki pásztorokat bizalmasan keressék meg arra, hogy a . .. munkásokat, nyugalomra, sorsukkal való megelégedésre oktatni s a világi hatóságot a közrend és béke fentartásában közreműködésükkel támogatni szíveskedjenek." 3 7 Az egyház e feladatának eleget is tett. Nagyon jellemző az egyháznak a munkásmozgalommal kapcsolatos állásfoglalására, a Magyar Állam 1891. február 8-ik számában megjelent cikk azon megállapítása, hogy „ ... az állam a szocializmus legyőzésére nem találhat jobb segítőtársra, mint az egyházat." Tehát a hatóságok mellett az egyház is akcióba lépett a szegényparaszti szervezkedés elfojtására. De nemcsak a meglevő, működő, hanem az alakulófélben levő munkásköröket is betiltották az 1891-es orosházi, békéscsabai és battonyai véres összecsapás után. Erre a sorsra jutott a Reformátuskovácsházi Munkáskör és a Szentetornyai Munkáskör is. Ezzel kapcsolatban Reiszig Ede kormánybiztos a következőket írja a belügyminiszternek: „A szabadszenttornyai munkások ugyanis «48-as és Függetlenségi Kör» címén a feloszlatott munkáskör újraszervezését akarják." A munkások e célját bizonyítja azon körülmény, hogy „az egyesület alakuló közgyűlésén kizárólag oly napszámosok jelentek meg, kik politikai joggal nem bírnak,. . . maguk sem csinálnak titkot abból, hogy ezen egyesülettől anyagi sorsuk jobbítását várják. Másrészt azonban bátorságot veszek magamnak nagyméltóságod kegyes figyelmét felhívni ezen ügynek politikai kényes oldalára is, amennyiben itt formailag egy politikai pártkör alakítása céloztatik." 3 8 A szentetornyaiak munkáskör alakítására nem kaptak engedélyt. A megszűnés után az öregek is a még engedélyezett Ifjúsági Egyletbe léptek be. Ennek következtében az „Ifjúsági Egylet tagjainak száma 25-ről egyszeriben 365-re ugrott fel. A „körutat tevő" Reiszig Ede 66
