Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - Kató József: A Békés megyei olvasó- és munkáskörök tevékenysége az 1890-es évek agrárproletármozgalmaiban

kormánybiztos-főispán ezt tapasztalva „továDbi rendelkezésig az egylet működését betiltotta, irományait lefoglalni s az egylet helyiségét zár alá vétetni rendelte."

3

9 A szigorú hatósági ellenőrzés ellenére is újabb kísérletek történtek munkáskörök szervezésére pl.: Orosházán és Csorváson. A munkáskörök betiltásával nem lehetett örökre elnémítani az öntudatra ébredt agrárproletárokat. Ezt a kormány is jól tudta. Tallián Béla főispán a belügyminiszterhez írott bizalmas jelentésében erről így számol be: „Az elmúlt évek mozgalma a munkásokat öntudatra ébresztette s felköltötte az összetartozás érzetét, megismertette velük a tömeg gazdasági súlyát". Továbbá ezt írja „ ... az agitáció rendszeresen folyik, az országosan szervezett szociáldemokrata pártnak minden faluban megvan a maga orgánuma, minden községben vannak párthívei, a Népszava ma is állandó olvasmányul szolgál. Ezek szítják folytonosan a mozgalmat .. ,"

/i

0. Hiába tiltották be a munkásköröket, és akadályozták meg ezek működését, a szervezkedés és a felvilágosító, politikai munka tovább folyt. Az 1897. évi ceglédi kongresszuson Bors Pál orosházi küldött elmondta, hogy „ ... mi, orosháziak összejárjuk a vidéket s úgy agitálunk. Ajánlom a többi elvtársnak is, hogy úgy tegyenek. Járják be a környéket, mert így haladunk a kitűzött cél felé"

4

1. A bánfalvi küldött így számol be erről: „ ... ha ők nem szűnnek meg furfanggal élni, miért ne élnénk mi is vele. S így imakönyvet véve kezünkbe, mintha virrasztani jártunk volna, egymás házában éjjelenként összegyűlve, énekelgetés közben beszéltük meg bajainkat."

4

2 Bors Pál orosházi küldött elmondta azt is, hogy „Magyarországon 17 millió ember közül csak 800 000-nek van választójoga, és mi, a nagy többség, jognélküli páriák vagyunk. Mi hazátlanok vagyunk, mivel jogaink nincsenek. Vívjunk közösen, hogy aztán közösen élvezzük."

4

1' Majd 1897-ben a szegényparasztság ismét harcot indított a munkanélküliség és az ínség ellen. Ebben az esztendőben megyénk igen sok falujában megünnepelték május elsejét. Sok helyütt vörös lobogók alatt tüntettek. A zászlókra a „Szabadság! Testvériség! Egyenlőség!" jelszót hímezték. Például „Mezőberényben a csendőrök el akarták venni a vörös zászlót a tüntetőktől, de a munkásasszonyok, leányok — puskacsövek elé állva — elszántan védelmezték, s nem engedték elrabolni". A köröstarcsai földmunkások 1897. szeptember 3-án ezt írták a Földművelőbe: „Elég volt, és tovább tűrni nem fogunk." A mezőberényi és békési munkások — akik Várkonyi hívei voltak — földosztó követeléssel is felléptek. A békési járás területén pl. a munkások „május végéig nem voltak hajlandók aratási szerződést kötni. Munkásbizottságokat alakítottak, ezek beleegyezése nélkül semmiféle munkát nem vállaltak. A munkásbizottságok aratási szerződési mintákat dolgoztak ki, s a munkások ezek feltételeit tekintették irányadóknak. A szeghalmi járásban a munkások az aratási feltételeket titkos gyűléseken dolgozták ki."

4

4 Ezenkívül Szarvason, Kondoroson és Endrődön is jelentős volt a bérmozgalom. 1897 tavaszán Várkonyi István a nőmunkás szervezetek létrehozását kezdte meg. Elsőnek a nagyszénási szegényparaszt-asszonyok alakítják meg szervezetüket: „ ... mi bízunk, s ha hitünk, bizalmunk erős, s összetartó kapocs meglazíthatatlan közöttünk, a férfiakkal együttműködve nincs az a fa, amely csapásaink alatt össze ne roppanjon" — írják a nagyszénási asszonyok a Földmívelőbe.

4

5 Megyénkben nemcsak Nagyszénáson működött nőmunkás szervezet, hanem Mezőberényben is. 5* 67