Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - Dr. Kozma Pál: Bereczki Máté élete és tudományos munkássága

reczki Máté életművének értéke, jelentősége azonban a tűnő évtizedekkel egyre nőtt, s csak a mai nemzedék, amely testamentumát teljes egészében megvalósította, értheti teljes világossággal és értékelheti korunk mérlegén igazán. Eereczki Máté emberi arca, pályafutása, munkássága méltó arra, hogy felelevenítsük, hogy példaként emeljük magunk és a fiatalabb nemzedék elé. Gyújtsuk meg az emlékezés fáklyáját, s annak fényében kísérjük végig életútját, forgassuk át műveit, vitassuk meg jelentőségét. Bereczki Máté élete Bereczki Máté 1824. szeptember 22-én született a Nógrád megyei Romhányban, Bagyinszki András és Balázs Katalin szülők első gyermekeként. (Máté a Bereczki családnevet később vette fel.) A gyermek apja egyszerű, elszegényedett nemesből lett zsellér kőfaragó mester volt, aki a malom és köszörűkő-faragáson kívül kevés szőlőföldön is gazdálkodott. Máté már kora ifjúságában megismerkedett a növényekkel. Természetszeretetét édesanyjától örökölte, aki ápolta, fejlesztette benne a növényvilághoz való vonzódását. Édesanyja volt a szőlő és gyümölcskert művelője, elég jó ismerője a gyümölcsfajtáknak, a szőlő és gyümölcsfák termesztési eljárásainak. Bereczki Máté kertészkedő édesanyjától kapta az első ösztönzést a kertészkedéshez, amiről így emlékezik meg a Gyümölcsészeti Vázlatok c. művének bevezetésében: „Ismertem egy anyát, aki értett egy keveset a fák nyári oltásához és a faültetéshez. Szőlőjében és háza körül különböző fajtájú fákat ültetett. Elszórta a gyümölcsmagvakat a szőlő sorai közé s tavasszal, midőn kikeltek, nem kapálta ki azokat, hanem karócskákkal megjegyezve, hagyta növekedni. Midőn kellő magasságra felnövekedtek, június közepe táján beoltotta. Egyik fia, aki anyját határtalanul szerette, többnyire mellette sürgölődött, szemlélte gyakran, hogy bánik anyja az ilyen vad fákkal, hogy nemes gyümölcsfákká változtassa azokat. Nyolc-tíz éves lehetett a fiú, gondolkozni kezdett. Az oltás egyszerű fogásait anyjától eltanulta és remegő ujjakkal beoltott egy kis fát. Alig várta, hogy mi lesz az eredmény. Naponta sokszor megnézte kis fáját, sőt éjjel is ott lebegett lelke előtt: látta álmában kihajtani és terebélyes fává növekedni. S amikor pár hét múlva látta, hogy a nemes szem duzzadni kezd, arcába szökött a vér, szemei megteltek örömkönnyekkel; szíve hangosan dobogott, s alig fért meg kisded keblében. Egy húr rezdült meg akkor szívében, és kimondhatatlan édes érzet szállta meg... És a gyermek, akit az édesanyja tanított a természet szent szeretetére, akivel Ö kedveltette meg a gyümölcsészetet ... e könyv szerény írója az." Az öregedő Bereczkinek ezek a sorai szépen tükrözik a rajongva szeretett anya hatását, s a gyermek Bereczkinek a rajongva szeretett hivatásra való nevelődésének külső és belső indító okait. A betűvetés tudományát is írástudó édesanyjától szerezte meg Máté, s csak 14 éves korában, 1838-ban Íratták be a romhányi iskolába. Az iskolában rendszeres tanítás mellett az elemi ismereteket egy év alatt elsajátította a nyílteszű, értelmes gyermek. A szülők látva a gyermek fogékonyságát, elhatározták, hogy tovább taníttatiák. Az édesanyja papnak 4 49