Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - Dr. Kozma Pál: Bereczki Máté élete és tudományos munkássága

szerette volna nevelni a fiát. A taníttatás akkori nagy költségeit csak nagy nehézségek árán előteremtve, 1839 őszén Mátét beíratták szülei a váci gimnáziumba. A fiatal diák az első tanulók közé küzdötte magát. A gim­náziumi tanulmányok továbbfolytatása elé azonban nagy akadályok tor­nyosultak. Rosszabbodott a család anyagi helyzete, a kőfaragó mester nem bírta előteremteni a taníttatás költségeit s elhatározta, hogy nem engedi tovább tanulni a fiát. Máté kérlelésére azonban az apa beleegyezett a továbbtanulásba, azzal, hogy a gyermek saját maga keresi meg a tanulás költségeit. Rossz tanulók tanításával teremtette elő az anyagi alapot to­továbbtanuláshoz. Gimnáziumi tanulmányait mint eminens tanuló így fejezte be Vácott. Többen ösztönözték, kecsegtették a papi pályára, ami­től azonban a fiatalember idegenkedett. 1845 őszén beiratkozott Pesten az egyetem jogtudományi karára, amelyen tanulmányait sikeresen befejezte, s 1848-ban ügyvédi vizsgát tett, és ügyvédi pályára készült. Az egyetemi évek alatt érlelődött Bagyinszki Máté férfivá, európai látókörű művelt emberré, hazafivá. Megismerkedett kora haladó eszméi­vel, a francia forradalom nagyjainak műveivel. A reformkor kiemelkedő egyéniségeinek s különösen Széchenyinek és Kossuthnak, s az őket követő forradalmi ifjúságnak a hatására haladó gondolkodású forradalmárrá fejlődött ő is. Közvetlen kapcsolatai voltak Petőfivel, Jókaival, Vasvárival. 1848 tavaszán vette fel a Bereczki nevet s a márciusi ifjúság táborához csatlakozott. Amikor pedig a márciusi vívmányok és a haza veszélybe kerültek, Bereczki Máté is önként lépett be a hanvédhadseregbe. Végigküzdötte annak dicsőséges és vesztes harcait, törzstiszt lett. A világosi fegyverletétel után, hogy megmeneküljön a bosszúálló osztrák hatalom karmaitól, bujdosásra kényszerült. Hét éven át bujdosott szerte az országban. Volt iskolatársai, kedves barátai rejtegették, adtak neki menedéket. Csak 1856-ban, az általános amnesztia kihirdetése után szűnik meg bujdosása. Bujdosása során újabb és újabb társakat ismert meg, s mindenütt ta­nulmányozta a gyümölcsféleségeket, s ahol tehette, kertészkedett is. így ír bujdosása alatti kertészkedéséről: „Ahová csak sorsom hányt-vetett, mindenütt oltványokkal jelöltem meg utamat." Bereczki a közkegyelem után sem vállalt egyideig hivatalt. Bachot és rendszerét nem kívánta szolgálni. Megmaradt mindvégig Kossuth hí­vének, amit külsőleg, öltözködéssel is kifejezésre juttatott. Élete fenntar­tására több előkelő gazdag családnál vállalta gyerekek nevelését. Közben gyermek- és ifjúkori szenvedélye újra hatalmába ejti: egyre keresi a lehe­tőséget a kertészkedésre. Magántanítóskodásai idején a gyermekek neve­lése mellett rendszeresen kezdett a gyümölcsfák nevelésével is foglal­kozni. A hivatásszerű kertészkedés utáni vágya késztette arra, hogy abba­hagyja a magántanítóskodást, közhivatalt vállaljon, amely lehetővé teszi számára majd a kertészkedéssel való nagyobb arányú foglalkozást. Bach bukása után körjegyzőséget vállalt. Reményeiben azonban csaló­dott, mert a hivatali állással járó sok gond nem tette lehetővé számára a kedvenc szenvedélynek való hódolást, ritkán juthatott kedves gyümölcs­fái közé. Ezért otthagyta a körjegyzőséget s egy volt honvédbajtársa, Sár­50

Next

/
Thumbnails
Contents