Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 3. szám - SZEMLE

mert a telepesek útvonala mind Békésbe (Csabára pl. Balassagyarmat — Pest — Pilis — Alberti irányából érkeztek Karácsonyi szerint, u. e. Tiborinál és Madaynál, majd Siráckynál is), mind a Bácskába főképp Pest megyén keresztül vezetett. A Duna—Tisza-közi, a dunántúli és a tiszántúli szlovák telepítési folyamatot külön fejezetben, ugyancsak külön vizsgálja a bácskai—bánáti szervezett állami és földesúri kolonizációt. Számunkra legértékesebb a Békés megyei telepítés. Az Alföldön itt jöttek létre viszonylag nagy népességű és kiterjedésű szlovák települések. Erejüket bizonyítja, hogy képesek voltak az ún. secunder telepítésre is, számos rajt tudtak kibocsátani magukból (Nyíregyháza, Tótkomlós, Nagylak stb.). Aránylag gazdag, feldolgozott anyag áll rendelkezésre: Karácsonyi három kötetes megyei monográfiája, Békéscsaba, Szarvas, Mezőberény, Tótkomlós, tehát a nagyobb szlováklakta helységek kortársi emlékezései, későbbi feldolgozásai, nyomukban Tibori Békéscsaba története. Madaynak kritikával kezelhető megyetörténete, Szarvas története stb. A szerző ismeri, felhasználja őket, s végeredményben kompilációja pozitív összképet alkot megyénk szlováklakta helységeinek telepítéséről, létrejöttéről. A négy jelentősebb településre, Békéscsabára. Szarvasra, Mezőberényre és Tótkomlósra helyezi a fő súlyt, azonban szűken értelmezve, csak a telepítést magát vizsgálva, s az ezzel kapcsolatos összefüggésekre kevésbé kitérve, szegényebb összegezést ad e négy helység történetíróinak anyagánál. A megyei feldolgozott forrásokon kívül csupán Petrov Prispevky k historickej demografii Slovenska... anyagát, valamint Ondrus szlovák nyelvész kutatómunkáját használja fel, aki a ma élő nyelvjárási saiátoss.ágok alapján is kimutatja, hogy Békéscsabát Hont, Nógrád, Gömör, valamint Zólyom és Pest megyeiek telepítették be. Békéscsabáról szólva nem tesz említést Csaba közvetlen telepítési kisugárzásáról. így a mezőmegyeri, a gerlai, a gerendási. a sopronyi puszták betelepítéséről, amelyeket egészben vagy részben később kapta Harruckerntől, vagy nem tudjuk meg, mi lett a Nyitra megyéből Csabára érkező katolikus szlovákok sorsa (akiknek utódai valószínűleg a mai kétsopronyiak). Érdemes lett volna tüzetesebben megnézni, miért nem akarta megengedni a földesuruk a Békésszentandráson nyugtalankodó szlovák telepeseknek, hogy a közeli Csabacsüdön telepedjenek le, hanem a távoli Komlóspusztán, a mai Tótkomlós helyén. Véleményem szerint a vallási okokon kívül közrejátszhatott az 1735-ös felkelés újabb rémétől való félelem is. Karácsonyi említi, hogy 1839-ben Füzesgyarmaton 26 morva családot telepítettek le, akik közül csak 9 maradt meg. Mind Karácsonyi, mind Szekfü írja, hogy csabaiak és szarvasiak közösen alapították Mokrát (Apateleket), Gajdács Pál Tótkomlós történetében hivatkozik arra, hogy a tótkomlósiak is kibocsátottak egy rajt ide. Ezek apróbb adalékok, mégis teljesebb lett volna a kép, ha róluk is szó esik. Általában a secunder telepítéseket. amelyek nagyrészt a volt Csanád megyében történtek, elég röviden tárgyalja, voltaképpen a csanádalberti és a nagylaki lelkész helytörténeteire támaszkodik. A másodlagos települések anná

1 is inkább nagyobb figyelmet érdemeltek volna, mert — főképp a Csanád megyeiek — nem magánföldesúri, hanem kincstári telepítések voltak, a csanádalbertieknek a kamarával kötött szerződése is bizonyítja, hogy menynyire eltérőek a követelmények akár az ismert szarvasi előzetes, akár a tótkomlósi földesúrral kötött szerződésnél, például az albertiek esetében sokkal súlyosabbak. A Csanád megyei levéltári anyagok ismeretében minden bizonnyal részletesebb értékelést kaphatott volna a szerző. A gazdasági, szociális és kulturális fejlődést tárgyaló feiezetben előkelő helyen szerepelnek a Békés megyei adatok. A társadalmi és gazdasági felmérésben nagy segítséget jelentett az írónak különösen Hanzó Lajos tanulmánya. A letelepedett szlovákok művelődési helyzetéről, kulturális fejlődéséről kevés adattal rendelkezett, ezért operál azokkal. amelyek nemcsak a szlovákság kulturálódásit segítették, hanem az itt élő valamennyi nemzetiségét, mely lénvegében az együttélés következménye, fgv jelentős hatást gyakorolt az 1802-ben alapított mezőberénvi gimnázium, maid a szarvasi főgimnázium és Tessedik Sámuel korszakos munkássága. Véleményünk szerint a sajátos szlovák művelődési intézmények tevékenységéről (egyházi községi iskolák, részben maga az evangélikus egyházközség st.b.), melvek közvetlenül hatottak az itt élő szlovákok tudatára, a helyi egyházi archívumokban gazdagatb anyagot találhatott volna, mint ahogy Tótkomlós történetében Gaj8* 107