Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)
1967 / 3. szám - SZEMLE
abban, hogy képet kapjunk a szlovákok letelepedésének — különösen a Tiszántúlon és a jugoszláviai Vajdaságban — fejlődéséről..." Ezért állítja könyve élére a feldolgozott fontosabb források kivonatát tartalmazó fejezetet. A szakirodalom zömét a kortársi, későbbi és mai monografikus jellegű és részkérdéseket boncoló magyar művek alkotják. Ezenkívül megközelítően teljesen ismerteti a szlovák és cseh, valamint a német telepítéssel foglalkozó osztrák, és a vajdasági. bánáti telepítést feldolgozó lényegesebb szakmonográfiákat, tanulmányokat. Ugyancsak majdnem teljes a Békés megyei magyar és szlovák nyelvű helytörténeti kiadványok felsorolása. Csupán csak azt sajnáljuk, hogy a bemutatás eléggé általánosító (különösen a helytörténeti írásoknál, ahol szerzők névelírásával is találkozunk: dr. Tibori János helyett Tibor György), s kevésbé utal az egyes művek saiátos jellegzetességeire, valódi értékére, hiányaira. A7. a helyzetkép, amit a királyi Magyarország 17. század végi és 18. század eleii mai szlovákiai területének viszonyairól kapunk, igényes, és részletesen elemzi azokat az okokat, amelyek kiváltották az eleinte szórványos, szökés és önkénves távozás formájában való délre-húzódást, maid a szervezett levándorlást. A török végleges kiűzése előtt és után mind a földesúri, mind az állami kizsákmányolás, teher mérhetetlenül megnőtt. A Magyarország egyötödét alkotó területen a magyar nemesség fele élt, a hadikiadások nagy részét innen merítették, a Habsburg-abszolutizmus, a rekatolizálás kegyetlen folyamata, a viszonylapos túlnépesedés, s ezzel a föld művelhető területének szűkülése, a primitív agrotechnika, mindez kiváltotta az erőteljes belső mozgást. Siráckv Márkus A bokortanyák néoe c. könyve és Acsády alapján már a 17. század második felére teszi „az Alföld termékenységének a felfedezését", ahova nvári aratási munkára jöttek az idénvaratók (akikről egyes szlovák és szerb szerzők úgy vélekednek, hogv ők alkották volna a későbbi letelepülők alaDját. Sirácky vitába száll velük, mert annak ellenére, hogy a 18. sz. folyamán is jelentős a számuk, a véglegesen leteleoedetteknek csak csekély százalékát képezték), s adatok hiánva ellenére is nafvobb méretűnek feltételezi. Természetesen csupán az Alföld északi részeire gondolhatunk. A szervezett telepítés nyomait szintén megtaláljuk már a 17. sz. végén: 1690-ben Szabolcs, 1698-ban Ugocsa, 1700-ban Győr megye magánföldesurai telepítési felhívásokat bocsátanak ki. 1699-ben a morvaországi hatóságoknak erélyes intézkedéseket kell foganatosítaniuk a Magyarországra családostul, tömegesen szökő jobbágyok ellen. (Szekfü: Magyar történet, IV.) A 17. századvégi áramlás az északi megyékből (Árva, Szepes, Liptó, Trencsén) Dél-Nyitra, Komárom, Hont, Nógrád, Abaúj, Borsod megyékbe irányul. Sokan közülük olyan magyarok és szlovákok, akik korábban a török elől menekültek ebbe a térségbe. A szlovákok északról délre ható természetes nyomása a mai Szlovákia szinte minden megyéjében érezhető. Sirácky idézi Haan Albertet, aki az egyházi anyakönyvekből kimutatta, hoey 225 békéscsabai család, mely eredeti Nógrád megyeiekkel érkezett Csabába, korábban Nyitra és Túróc megyéből húzódott le arra a tájra. De a Nógrád megyei 1720-as összeírás is 23 olyan családról tud. melyek nem kis része már 20 évvel korábban délre szökött. vagyis a délre való áramlás voltaképpen folyamatos volt. Ez összefüggésben van az'al is. hogy ha letelt a telepeseknek járó kedvezmények ideje, újabb helyet kerestek. A magyar szakirodalom és levéltári anyag alapián a szerző részletezi a Rákóczi-szabadságharc után tömegesen szökő szlovák jobbágyok útját. Más adatok híián elsősorban a szlovák nevek alapián következtet szlovák származásra, amelvek azonban nem mindig megbízhatók mert a szökésben levők saíát biztonságuk érdekében sokszor a nevüket és származási helvüket is megváltoztatták. A szökések célhelyei: Pest megye, Jász-Kunság. Heves. Békés (köztük Békéscsaba 1718-as első telepesei). Csongrád. Esztergom Komárom megye és a Kisalföld megyéi. önálló fejezetrész tartalmazza a Nógrád megvei szökések vizsgálatát, melv a szerző salát levéltári kutatásainak eredménye. E megve azért is figyelmet "'•demel, mert területén át jutott el a szlovák telepesek nagy része az Alföldre. A tömeges szökésekkel párhuzamosan, & 18. század második évtizedében indultak meg a magánföldesúri szervezett telenítési akciók. A könyv külön tárgyal in azokat, amelvek egv-egy földesúr északi birtokairól déli birtokaira való telepítései. és külön rsak alföldi nagybirtokra való betolenül°seket. E rész tárgyalásakor főként a Pest megyei telepítési szerződéseket elemezte, annál is inkább. 106