Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szilágyi Miklós: A gyulai vár múzeummá alakításának terve 1919-ben

szántak neki, pedig még a város életében sem játszott szerepet. Ä múzeum elhanyagolt állapotát s ennek okát: a nagyfokú részvétlenséget Domonkos János jól látta, s a felelősöket is jó helyen kereste. A Közművelődési Egyesület alapvető problémájáról pl. így ír: ,,A Békésvármegyei Közművelődési Egyesület alapjai azonban ferde talajra voltak lerakva. Kimondatott, hogy az egyesület elnöke a főispán legyen. A főispánoknak azonban kisebb gondjok is nagyobb volt annál, hogy az egyesülettel törődtek volna, más részről anynyira tisztelt személyek voltak, hogy az alelnök vagy a titkár világért sem háborgatta meg őket sokoldalú elfoglaltságukban (?) azzal, hogy a választmányi vagy közgyűlés összehívását ajánlották volna nekik. Reiszig és Tallian főispánsága alatt egyetlen választmányi ülés. egyetlen közgyűlés sem volt. Tíz év múlva Lukács György főispánsága alatt volt egy „propter formáné" közgyűlése az egyesületnek, — a megyeháza tisztikarából kerültek ki a jelenlevők. ezen a régi tisztviselők megválasztattak újra és minden maradt a régiben". A tarthatatlan helyzeten változtatni igyekezvén beadványokkal ostromolta Domonkos a vármegyét, hogy valamiféle előrelépést kicsikarjon. A beadványok eredményeképpen mindössze annyi történt, hogy az „1913. év május hónapjában tartott megyei közgyűlésen kimondotta a megye, hogy átvette a múzeumot; (ti. névleges gazdájától, a Közművelődési Egyesülettől) nem sokba került neki, csak egy aktába. Amint nem törődött a megye azelőtt a múzeummal, úgy nem törődött azóta sem vele. Még csak meg sem nézte senki a megyei urak közül. 1918-ban Füzessy főispán ígérte meg a látogatását, de egy év alatt nem ért rá ígéretét beváltani."

3 Ilyen körülmények között érkezett el 1919. A tanács-kormány rendeletek egész sorát hozta a műkincsek köztulajdonba vélteléről, államosításáról, a múzeumok hatékonyságának fokozásáról/

1 s ezeknek a rendeleteknek szelleme, tendenciája lelkesítőleg hatott Domonkosra: ha eddig nem is, most már feltétlen változást remélt. Mintegy két héttel a proletárdiktatúra kikiáltása után — április 7-én — már határozottan körvonalazott elképzelést terjeszt a munkástanács elé: ,,A Békésvármegyei Múzeumra vonatkozólag — miután azzal a vármegye mit sem törődött és a Forradalmi Kormányzó-tanács illetve a Proletár diktatúra tervei szerint a régi vármegye meg fog szűnni, miután továbbá a Göndöcs Népkertben levő múzeum olyan kicsiny, hogy a tárgyak benne zsúfolva vannak s nem érvényesülnek, a látogatók pedig úgy szokták megtölteni, hogy nem lehet benne mozogni — amaz előterjesztéssel élek: méltóztassék azt a város kezelésébe átvenni és a régi vár mellett levő, lóistállóvá alakított épületben elhelyezni, ahol a múzeumi tárgyak nemcsak hogy elférnek, hanem ahol a múzeumőrnek és múzeumszolgának tisztességes lakásuk lehet, továbbá pedig egy előleges raktár-szoba, mint praeparáló és impregnáló helyiség is létesíthető." A múzeumnak kiszemelt helyiségek sajnos nem azonosíthatók. Domonkos megjegyzései („A kérdéses épületben van egy régi lovagterem hét részre osztva... egykor ott Martinuzzi országgyűlést tartott") inkább arra vallanak, hogy maga sem ismerte a vár építéstörténetét, pontos beosztását. Talán nem tévedünk, ha a Corvin János-féle lőportoronyhoz a XVIII. században hozzáépített istállóra gondolunk, melyet Domonkos középkori építménynek vélt. Arra is van gondja egyébként — s ez nagyon jellemző az apró részletekre 6* 83