Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szilágyi Miklós: A gyulai vár múzeummá alakításának terve 1919-ben

A GYULAI VÁR MÚZEUMMÁ ALAKÍTÁSÁNAK TERVE 1919-BEN A Tanácsköztársaság gyulai eseményeit és — jórészt csak tervezett — intézkedéseit dokumentáló levéltári iratcsomó egy mind ez ideig kevés figyelemre méltatott beadványt őriz. A beadvány megfogalmazója, Domonkos János nyugalmazott népiskolai tanító, a Békésvármegyei Múzeum igazgató őre azt a javaslatot terjesztette a Munkástanács elé, hogy a szégyenletesen elhanyagolt megyei múzeumot a város vegye kezelésébe, intézkedvén a vár egy részének múzeummá alakításáról és a múzeumőr méltó díjazásáról is. E szándékában feltétlenül nagy horderejű, a múzeumok népművelési funkcióit hangsúlyosan kiemelő javaslat — és a Békésvármegyei Múzeum történetének ismertetését tartalmazó melléklete — igen becses kultúrtörténeti dokumentum.

1 Kiválóan példázza azt a forradalmi változásokat remélő várakozást, amely a szocializmus eszmevilágától még oly távol álló embereket is hatalmába kerítette s aktív állásfoglalásra késztette. Most, amikor a Nagy Októberi Forradalom eszméitető példáját idézzük, különösen időszerűnek tűnik e dokumentum részletes ismertetése, elemzése. Mielőtt magát a dokumentumot bemutatnánk, a „megyei"-nek nevezett múzeumról és az annak sorsáért aggódó Domonkos Jánosról kell néhány szót szólnunk. A gyulai múzeum abban az időben már félévszázados múlttal rendelkezett: 1868-ban vetette meg az alapját Mogyoróssy János, a városnak adományozva értékes magángyűjteményét. Ebből az 50 esztendőből azonban alig több mint másfél évtized: a Békésvármegyei Régészeti és Mívelődéstörténelmi Társulat működésének rövid időszaka (1874—1890) hordozta a kibontakozás, a felemelkedés lehetőségét. A Társulat energikus szervezője, Göndöcs Benedek és a múzeumügyet élete végéig személyes ügyének tekintő Mogyoróssy János kidőlvén a sorból, fokozatosan elsorvadt, halódásnak indult a múzeum. A halódás folyamatát csak néhány esztendőre tudta megállítani a kiváló képességekkel rendelkező Oláh György, aki megszervezte a Békés megyei Közművelődési Egyesületet — a Társulat utódját — és kieszközölte, hogy az addig alkalmatlan, nedves helyiségbe zsúfolt múzeumi gyűjtemény önálló épületet kapjon. Az 1895-ben felépült új épület eleve szűknek bizonyult, a Közművelődési Egyesület részvétlenség közepette vegetált, s Oláh György korai halála után lassan magára maradt Domonkos, a lelkesen, sokszor szenvedélyesen cikkező, de kevés konkrét eredményt felmutató múzeumőr.

2 A múzeum tehát — tekintélyes múltja ellenére — nem töltötte be azt a funkciót, amelyet vállalt: megyei múzeumnak tekintették, megyei gyűjtőkört 82