Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - Dr. Fodor György-Dr. Soóky András: Az alkozolizmus az orvos és a jogász szemével

vizsgálatát, 1965-ben határozataikra 147 bűntettes alkoholistát vizsgáltunk meg. Legyen szabad intézeti beteganyagunkból még egy figyelemre méltó adatot közölni. Míg 1955-ben a 110 elvonó kúrás betegünk között egyetlen 20 éven aluli beteg sem akadt, 1965-ben az év elejétől felvett 110 beteg között 5 húsz éven aluli életkorú volt. Engedjék meg végül, hogy E. Christin egy nagyon igaz megjegyzését idézzem: „Azzal, hogy az alkoholizmusról beszélünk, még egyetlen alkoholistát sem gyógyítottunk meg." Jó érzéssel tölt el bennünket, a gyulai megyei kórház ideg- és psychiatriai osztályának dolgozóit, hogy a beszéd mellett 2600 esetben legalábbis megkíséreltük a betegeinket visszaadni önmaguknak és a társadalomnak. A mértéktelen alkoholfogyasztás hatásaival már részletesen foglalkoztunk orvosi szemmel és kimutattuk annak káros következményeit. Vissza kell azonban térnünk azokhoz a hatásokhoz, amelyek az emberi szervezet, természeti adottságaiból folyóan az alkoholfogyasztás velejárói: ilyenként említjük meg a hirtelen hangulatváltozásokat, a gátlások felszabadulásával együtt járó durvaságot és indulati kitöréseket, az erkölcsi és anyagi hanyatlás szimptómáit. A mértéktelen alkoholfogyasztás most említett és ehhez hasonló velejárói a bűnözés közötti szoros összefüggéshez vezetnek. Az alkohol befolyása alatt álló emberek könnyen ragadtatják magukat bűncselekmények elkövetésére. Az alkoholos befolyásoltság döntően erőszakos cselekmények, közbotrányt okozó magatartások, vagyon elleni cselekmények, a társadalom érdekeit semmibevevő aktusok megvalósítását, elkövetését eredményezik. Szándékos emberölés, testi sértés, hivatalos személy elleni erőszak, garázdaság, izgatás, rablás és egyéb vagyon elleni cselekmény elkövetője — a statisztika adatai szerint — 90%-ban rendszeres alkoholfogyasztó. A Btk. miniszteri indokolása — felismerve az alkoholizmus és bűnözés közötti veszélyes összefüggést — e vonatkozásban megállapítja: „Az alkoholizmus hatása a bűnözésre rendkívül nagy, s ez ellen, a társadalom jól felfogott érdekében, a büntetőjognak is fel kell vennie a küzdelmet, méghozzá olyan eszközökkel, amelyek a leghatásosabbnak látszanak." Ez annál is inkább indokolt, mert az alkoholfogyasztás nemcsak a részegség állapotában (közvetlen alkoholhatás), a kialakuló alkoholos személy iségkárosodás sajátosságainak következményeként (közvetett alkoholhatás), hanem akként is vezethet bűncselekmények elkövetéséhez, hogy olyan körülményeket teremt, amely az utódok bűnözési hajlamait váltja ki, vagy könnyíti meg. A társadalom védelme indokolja tehát elsősorban az olyan egyének megbüntetését, akik rendszeresen fogyasztanak alkoholt és alkoholtól befolyásolt állapotban bűncselekményt követnek el. A Btk. 21. §-a értelmében büntethetőséget kizáró ok az elmebetegség, gyengeelméjűség és tudatzavar. Elmebetegségen a törvény a szerzett elmebajt érti, míg a gyengeelméjűség az elkövetővel született károsodás. A tudatzavar az egyébként épelméjű ember tudatában bekövetkezett olyan rendellenes állapot, amely őt cselekménye társadalomra veszélyes 3* 35