Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 3. szám - Dr. Flórián Endre: Ionoszféra-mérések a Békéscsabai Obszervatóriumban

IONOSZFÉRA-MÉRÉSEK A BÉKÉSCSABAI OBSZERVATÓRIUMBAN Az iránytű, gyermekeink hasznos kiránduló-eszköze, évezredek óta ismeretes. Kolumbusz hajóit pontos mágneses kompaszok irányították nyugat felé. Egyes tudósok pedig már a múlt században gondoltak arra, hogy az iránytű ingadozásaiban, illetve az ingadozásokat okozó földmágnesség napi és más periodikus változásaiban olyan elektromos áramnak kell szerepet játszania, amely valahol a magas légkörben kering. Arra következtettek tehát, hogy odafenn, ismeretlen magasságban a légkör elektromos vezető és van is benne villamosság. Ezt a felfogást megerősítette a messze északon észlelt sarki fény, az auróra, amelyről már 1716-ban megállapították, hogy hatással van a mágnestűre, hiszen ez szemmel látható kilengéseket végez a sarki fény fellobbanásai pillanatában. Nemsokára laboratóriumban állították elő az auróra fényeit és a tudósok már biztosak lehettek abban, hogy a fényt a magas légkörben is elektromos részecskék idézik elő. Századunk elején optikai mérések segítségével megállapították, hogy a sarki fény 100 km-es magasság körül kezdődik és 1000 km magasságig is felérhet. Ebben, a 100 km-től kezdődő magas légkörben tehát biztosan tartalmaz a levegő villamos töltésű részecskéket, legalábbis a sarkvidék felett. De mi van másutt? Az Egyenlítő vidékén, ahol az auróra legfeljebb száz évben egyszer jelentkezik, a mágnestű mégis mindennap mutat ingadozásokat. Ézeket mi okozza? Talán az egyenlítő felett is van villamos áram a magasban* fény nélkül? A kérdést nemsokára más oldalról is felvetették. Századunk elején ugyanis szaporodni kezdtek és nagyon hasznosakká váltak a hosszú hullámú rádióállomások. Vajon hogyan létesített volna pl. Hollandia az anyaország és a mai Djakarta között telefonösszeköttetést? — A hosszúhullámokon működő rádióadók könnyen helyettesítették a telefondrótot, a kábelt és még ma is működnek. Egyes fizikusoknak azonban már akkor eszébe ötlött a kérdés: hogyan lehetséges az, hogy a rádióhullámok, ezek az elektromágneses rezgések, amelyek éppen úgy terjednek, mint a fény, félkört mutató, görbe úton haladnak, amikor a Föld egyik oldaláról a másikra terjednek? 50