Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 3. szám - Dr. Tábori György: A körösi faúsztatás történetéből

rendelkezéssel a rucalápolási faúsztatást betiltotta a következő indokolással: „mert bár figyelemre méltó is a rendszabály, illetőleg a rucalápozás mellett felhozott indokok, ezeknek mégis az. erdőbirtokosok érdekei vétettek első sorban figyelembe, akik az erdők kipusztításában, fakészletüknek kezdetleges leszállításában keresik jövedelmi forrásaikat; ellenben az árterületi birtokosok aránytalanul fontosabb érdekei, s a folyószabályozás sikerének biztosítékai figyelmen kívül hagyattak." A miniszteri határozat megfelelt Békés megye régi óhajának. Az új rendelkezés értelmében a gyulai főszolgabíró 1875. április 30-án az alispánhoz küldött jelentésében előadja, mivel „az óaradi faértékesítési üzleti társulat..." a Fehér-Körösön a vasúti talpfát nem szabályszerű kormányozható tutaíok formájában, hanem rucalápon úsztatta Gyula határáig, a vízből kihányatta és „szabályáthágásért" a szállítót 150 forint bírság és 39 forint költségek megtérítésére bírságolta, amit a szállító sérelem nélkül kifizetett. A rucalápozást tiltó rendelkezés ezek után végleg érvényben maradt, bár időnként leúszott a Körösökön egy-egy rucaláp, így 1877-ben és 1878ban, amit Stettner János nagyváradi, Vigyikán Konstantin és Vigyikán Flóra talpasi (Talpos) fakereskedők kaptak a minisztériumtól egy-egy alkalomra szóló rucaláponi úsztatásra engedélyt, amely ellen Békés megye sem emelt kifogást. A további években csak a szálfának kötött lápokban való úsztatása folyt a Körösökön, mind gyérebben, az első világháborúig, amit ezen időtájban már tutajozásnak neveznek a Békés megyeiek.

1

2 Eékési és gyomai emlékek Meg kell még említenünk, hogy fán kívül más árut is szállítottak a Körösökön Arad és Bihar megyékből Békésbe. Ma is élő, idős békési és gyomai emberek emlékeznek az 1890—1900 közötti évekre, amikor román, népiesen „oláh" tutajosok, a 2—3 vagonnyi fát magába foglaló tutajokon deszkát, zsindelyt, nyírfagallyat seprűnek,

1

3 épületfát kinagyolva, töviskesboronát, sütőteknőket, favillákat, falapátokat hoztak és árultak pénzért, búzáért, kukoricáért és disznóhájért. Emlékezetük szerint a tutajt egy ember kormányozta és két-két ember állt a két oldalán, akik hosszú rudakkal tolták el a tutajt a partközeibői vagy ha fennakadt. Ezek az emberek gyerekkorukban, az 1895—1900-as évek között még láttak Békésen és Gyomán 8—10 lóval vontatott tutajt is kikötni.

1

4 De a rucaláponi faúsztatásra már nem emlékeznek, a kifejezést nem ismerik. *** A témához felhasznált levéltári iratanyag, tanulmányunk elsődleges forrása, a Gyulai Állami Levéltárban Békés vármegye alispánjának iratai között 2758/1868. alapszám alatt együtt található. Itt mondok köszönetet Szabó Ferenc levéltárigazgatónak, amiért az anyagot feldolgozás céljából rendelkezésemre bocsátotta. DR, TÁBORI GYÖRGY 48