Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)
1967 / 3. szám - Dr. Tábori György: A körösi faúsztatás történetéből
Kötött- és rucaláp-forgalom az 1872. év második felében (ölben) Hónap Deszka Kötött Tűzifa Schlipper Tönk Június láp (talpfa) Június — 36 5 250 — — Augusztus 1000 8 10 700 8 000 Szeptember — — 1 600 17 500 118 Október 2400 20 4 721 November — — 1 615 ,— összesen: 3400 64 23 886 25 500 118 Kötött- és rucaláp-forgalom az 1873. évben (ölben) Kötött Láp Hónap Nád Deszka Zsindely Homok kemény puha Tűzifa fa fa Március 33 600 700 15 000 600 <54 2020 Április 66 500 — — — — 23 — Május 83 200 — — — — 3 — Június 7 700 1000 20 000 250 — 75 — Július 26 500 220 — — — 30 603 December 40 300 200 000 — — 42 40 Összesen: 217 540 2220 220 000 15 250 600 237 2683 Az 1874. év elején ismét több megyei helység kéri a megyét a rucalápos faúsztatás engedélyezésére, így például Szarvas is, mert a fa ára a tiltó rendelkezés óta „méreg drága lett... és a csépléshez nélkülözhetetlen az úsztatott tűzifa". De a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium sem tartotta befejezettnek az ügyet, és 1874. március 20-án értesíti Arad és Békés megyét, hogy „a járvány és silány termés által sújtott vidékek lakosainak kereseti és jövedelmi forrásainak javítása érdekében . . ." hajlandó a tilalmat feloldani, amennyiben az úsztatási rendszabályokat a két megye hatékonyabbá teszi. Az érdekelt három megye is átérezte a kérdés megoldásának fontosságát, közösen a szabályozási társulatokkal. Mire a Körös-Bererttyó-völgyi Szabályozási Társulat 1874. május 17-re, Gyulára össze is hívta az érdekelt megyéket. A küldöttek hozzájárultak a kérdés tisztázásának tárgyalásához és egy újabb rendszabály-tervezetet készítettek, nagyjából az 1868. évinek a mintájára. Lényeges eltérés benne a korábbiaktól az, hogy a rucalápolást Békésig engedélyezik, de tilos a gyertyán-, ihar-, szil- és nyárfa ily módon való úsztatása; minden láp — szálfa úsztatásnál — elöl és hátul kormányrúddal ellátandó, csáklyákkal, piszkékkel 1 1 és elégséges kötelekkel felszerelendő, vezetésére pedig két kormányos ember alkalmazandó. A kasos „csomagokban" való úsztatást pedig végleg eltiltandónak javasolják. A Szabályozási Társulat ugyanakkor mindenfajta úsztatásnak ellene volt, mert megállapítása szerint a fának hajón való szállítása „olcsóbb és hasznosabb." A tervezetet felterjesztették a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumba áttanulmányozás és jóváhagyás végett. Hosszú várakozás után, amely alatt a Körös—Berettyó-völgyi Szabályozási Társulat valószínűleg meggyőzte a minisztériumot a faúsztatás káros voltáról, az 1875. február 12-én kelt, 16144/1874. számú miniszteri 47
