Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - Dr. Fodor György-Dr. Soóky András: Az alkozolizmus az orvos és a jogász szemével

2. A következő három évben, 1965-tel bezárólag, 90,82%-ra esett vissza. Az 1962-es évi maximumhoz képest tehát 1965-ben elvonókúrás betegforgalmunk 67,43%-kal csökkent. A betegforgalom növekedését elsősorban a jól szervezett társadalmi munkának, a békéscsabai alkoholizmus elleni bizottság működésének tulajdonítjuk. Ez kitűnik abból is, hogy a felvételek száma regionalitás szempontjából legkedvezőbben Békéscsabán, a bizottság székhelyén alakult. K59-ben 23 békéscsabai, 1960-ban 43 és 1961-ben 64 békéscsabai beteg fordult meg osztályunkon, tehát 1961-ben az 1959-es forgalomnak csaknem háromszorosa. A társadalmi munka erejét és értékét eme adatok is meggyőzően mutatják. De legyen szabad még egy impresszionáló adatot közölnöm: 1959. január 1-től 1961. december 31-ig 130 békéscsabai kezelt beteg közül, karöltve osztályunkkal, sikerült a bizottságnak 63 aktivistát nevelnie, akik nem csupán absztinensnek bizonyultak, hanem maguk is tevékenyen vettek részt az alkoholizmus elleni munkában. A betegforgalom csökkenését két okkal magyarázzuk: az egyik az ambulans szakrendelések szívó hatása, a másik pedig — nézetünk szerint a sokkal jelentősebb ok — a társadalmi munka jól regisztrálható hanyatlása, és ez különös figyelmet érdemel. Az alkoholisták elleni 1962. évi 18. számú törvényerejű rendelet életbe lépése után értelemszerűen mindnyájan azt vártuk, hogy a társadalmi munka nagy léptekkel halad előre és meghatványozódik. Ezzei szemben a bizottság munkájába rendeletszerűen bekapcsolódó, kétségtelenül jó szándékú, de a speciális tapasztalatokat igénylő feladatokban járatlan hivatalos szervek és személyek nem egyszer túlbuzgó, gyors eredményekre törekvő, a betegek, hozzátartozóik, a gyógyult alkoholisták psychológiai adottságaival, psychológiai igényeivel nem számoló adminisztratív intézkedéseikkel hátráltatták, majd akaratlanul is sorvasztották a társadalmi munkát. Különösen éreztette hatását a megyei egészségügyi osztály elvi állásfoglalása, amely szerint minden neurológiai és psychiatriai tevékenység a megyében, amely nem kórházi osztályon történik, hivatalból az ideggondozóra tartozik. Mindez intő jel lehet mások számára; használni akarunk, amikor erre a figyelmet felhívjuk, megadva egyúttal hasonló nehézségek elkerülésének módozatait, megjelölve a kibontakozás útját azzal, hogy feltétlenül meg keh keresni és találni az adminisztratív intézkedések, a hivatali tevékenység és a társadalmi spontaneitás helyes arányait. Nem kell hangsúlyoznunk, mennyire kívánatos és hasznos lett volna hatalmas intézeti anyagunk teljes katamnesztikus felmérése. Be kell vallanunk azonban, hogy ez már csupán technikai okból sem sikerült, többszörös nekirugaszkodásunk ellenére sem. (Kérdőíveink jó részét vagy egyáltalában nem kaptuk vissza, vagy mint kézbesíthetetlent láttuk viszont.) A felmérést tehát egy adott földrajzi körzetben, Békéscsaba területén kérdőíveink alapján az alkoholizmus elleni bizottság aktivistái személyesen végezték, egyúttal — s ez különösen emeli a felmérés értékét — személyes ismeretségben lévén a kikérdezettekkel, az általuk szolgáltatott adatok valódiságát ellenőrizték. Hogy a felmérés realitását biztosítsuk, a betegnaplóból kiírt 145 csabai 3 33