Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)
1967 / 3. szám - Dr. Tábori György: A körösi faúsztatás történetéből
A faúsztatás szabályozása Ezekkel az úsztatási módokkal valószínűleg fedezve is volt a megye faszükséglete, de akadtak zavaró körülmények, amelyek megszüntetése érdekében a megyének erélyes módon szabályozni kellett a faúsztatás rendjét. A. hazánkban meginduló kapitalista fejlődés kezdeti lépései a folyóvizekkel, mint olcsó szállítási lehetőségekkel, már korán számoltak és a Körösöket is szabályozni akarták, illetve hajózhatóvá szándékoztak tenni. De a lassú ütemű és nem egységes tervű Körös-szabályozást is megakasztották az 1848/49-es események, és csak 1850. után alakultak meg ismét a szabályozási társulatok a Körösök mentén is. Ezek munkája reményt nyújtott arra, hogy egykor a Körösök is bekapcsolhatók lesznek az ország közlekedési vérkeringésébe. Erre vonatkozó első adatunk 1804-ből való, amikor Szarvasról elindult az első gabonát szállító hajó a Tiszára. 8 Az ármentesítő társulatoknak a pénzt az állam adta, így felügyeletet is gyakorolt a folyó munkák felett, és vízszabályozási kormánybiztost nevezett ki, báró Wenckheim László személyében. A faúsztatás az 1860-as években mind nagyobb lendületet vett. Annak mentén semmi és senki nem szabályozta, pedig úsztatás közben rongálódások is történtek a szabályozási művekben. így például 1888 januárjában a: „ . .. szabadjában úszott egyes fadarabok a Körösben feltorlódva és a közbe jött fagy által nagy testekbe alakulva a Gyula—Doboz közötti hidat elsodorták" — írja a főispánhoz küldött jelentésében Wenckheim László szabályozási kormánybiztos. Már előzőleg Tessedik Sámuel is panaszolja, hogy a Körösök Bihar és Arad vármegyékben az úsztatott fával valósággal el vannak torlaszolva, ami oka az évről évre megújuló nagy áradásoknak. 9 Az ilyen károkat és kihágásokat a megye meg akarta akadályozni, és az 1868. február 24-én tartott megyei közgyűlés 276. és 277/1868. b. gy. számú, végzésével faúsztatási szabályzatot 'éptetett életbe: „Rendszabályok a Körös folyókon gyakoroltatni szokott különféle faúsztatások mely feltételek mellett megengedhetőségét illeíőleg" címen. Benne az egyes úsztatási módokra vonatkozó utasítások és megszorítások olvashatók, például: 1.a kasos úsztatást a szakértők a folyószabályozásra károsnak tartják, de a lápon való úsztatás szabályainak betartásával megengedhető, 2. a fáknak és fatönköknek lápokbani úsztatása. a kellő figyelem betartása mellett, különösebben nem káros, de az alábbi rendszabályokat kell betartani: a) a tulajdonos az úsztatás szándékát 3 nappal előbb köteles jelenteni az útvonalba eső községek elöljáróinak; a lápok számának, a fák nemének, a fába beütött tulajdonjegy és a végcél megjelölésével. Egyszerre 10 lápnál kevesebb nem indítható, ellenkező esetben be kell várni más tulajdonosok lápjait, hogy a szám a 10-et meghaladja, b) minden 20 darab úszólápot egy ember „hajóval" kísérjen, aki a megakadó lápokat megindítja és a hidak lábaihoz való ütközést megakadályozza, c) a lápok a békési és a körösladányi hidakig egyenként úszhatnak, azokon alul 10—20 lápot össze kell kötni és „ . . . minden csapathoz legalább egy ember hajóval felvigyázóul rendelendő." d) amennyiben kellő vigyázás híján a lápok bármilyen kárt okoznak, az illető „határbeli elöljárók" a lápokat „letartóztatni" kötelesek mindaddig, amig a kárt nem pótolják, 43
