Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 3. szám - Dr. Tábori György: A körösi faúsztatás történetéből

e) a nádlápok úsztatásánál hasonlóan kell ügyelni. 3. A rucaláponi úsztatásnál is csak a lényeges előírásokat soroljuk fel: a) egyszerre 100 ölnél kevesebb, de 1000 ölnél több tűzifa nem úsztatható, b) az elérendő községeket két nappal korábban értesíteni tartoznak a rucaláp érkezéséről, és két úsztatás között 48 óráig várakozási időt kell hagyni, c) a fákat a vízbeeresztéstől számított 24 óra alatt meg kell indítani. Azokat a folyó mindkét partján elegendő számú munkásember kísérje, akik az elakadó hasábokat azonnal „útnak eresszék" és út közben a szétszéledt fát „összecsapatolás végett, a folyó meder keresztül kötése által" az úszó tömeget felfogják, amely összecsapatolást mindig este kell elkezdeni, d) a hidakhoz és a folyón levő hajókhoz megfelelő számú embert kell állítani, hogy azokban az úszó fa kárt ne tegyen, e) a rendszabály idevonatkozó részének 10. pontja pedig meghatározza „a hasábonkénti úsztatásnak megengedhetősége, az illető folyó résznek hajózásra alkalmatlan volta által igazoltatik, ez oknál fogva a darabonkénti úsztatás egyedül Békésig engedtetik meg. Békésen alól annyival inkább tilalmaztatik, mivel először Békésig a hasábok rendesen már annyira el vannak ázva, és iszappal megrakva, hogy azok az elsülyedésre igen hajlandók, másodszor mivel Békésen alól a víz sebessége már nagyon megcsökkenvén az úsztatás igen hosszú időt kíván és az itt már legtöbb esetben lehetséges hajózásnak az úsztatás ezen neme igen nagy akadályára szolgálna", f) végül október 15-től március 15-ig terjedő időközben tilos a fának mindennemű úsztatása a Körösökön, a megye által megalkotott és a Közmunka és Közlekedési Minisztérum által 1863. július 28-án jóváhagyott rendszabály szerint. A minisztérium szerette volna a faúsztatást szorosabb korlátok közé szorítani, „tekintve azonban a Körös folyókkal szomszédos alsó vidéknek azon helyzetét, hogy maga sem épület-, sem tűzifát nem termel: kétséget nem szenved ... a lakosság javára eredményez.. ." és ezért nem tesz semmi kifogást a rendszabállyal szemben. Ezek után Békés megye a rendszabályt a szomszédos Arad, Bihar és Heves Külső-Szolnok megyének is megküldte, tudomásulvétel végett, amit Heves megye 1868. szeptember 1-én kelt szokásos „Kedves Barátaink, Szomszédink s Atyánkfiai!" címzetű levélben vissza is igazolt. A szomszéd vármegyék kedvező válaszai után Békés megye úgy vélte, hogy közmegelégedésre megoldotta a faúsztatás rendjét, de az közel sem volt úgy, mert a rendszabály megalkotásánál nem vették figyelembe az Alföld és a Bihar-Arad megyei hegyvidék találkozásának gazdasági helyzetét, a két terület gazdasági egymásrautaltságát, igényeiknek és a már eddig is kialakult kereskedelmi kapcsolatok szükséges és hasznos voltát. Küzdelem a rucaláponi úsztatás mellett és ellene Békés megyében már a 19. században is kevés az erdő, emiatt a megye nem önálló sem tűzifa-, sem épületfa-ellátása terén. Tessedik Sámuel fent idézett munkájában joggal kifogásolja, hogy ezen a fában szegény vidéken a kutak bélelését fából építik, ami nagyfokú pazarlása az amúgy is kevés és nagy értékű fának.

1

0 Igaz, hogy a falusi lakosság szalmával és náddal tüzel, de éppen az előzőekben vázolt gazdasági fejlődés következtében sok épület- és tűzifára van szüksége a megye lakosságának. Azért a rendszabály hatályba lépése után egymást követik, főleg a Körösök menti helységek és magánosok beadványai, melyekben erősen kifogásolják és 44