Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - Dr. Fodor György-Dr. Soóky András: Az alkozolizmus az orvos és a jogász szemével

intézeten kívüli csoport-psychotherápiás foglalkoztatásokon a résztvevők számára bizonyos önkormányzatot biztosítunk. Itt említjük meg, hogy a Békés megyei alkoholizmus elleni bizottság csoport-psychotherápiás ülésein a résztvevők száma mindinkább szaporodott és amíg harmincnál több résztvevő esetében a csoport felbomlott, a csoport-psychotherápiás specifikus hatás nem érvényesült kellően, 70—80 fő részvételével a csoport ismét automatikusan „összeállt". Teljes joggal tételeztünk fel tehát új, specifikus tömegcsoport psychotherápiás hatást. (Hasonló észleléseket tettek nem alkoholistákon Gálfi, Kis-Vámosi, Soóky.) Nem feledkezhetünk meg, amikor az elvonást irányító és elvonásban segédkező orvos, egészségügyi személyzet magatartásáról szólunk, a példamutatás óriási jelentőségéről. Mindazok, akik ebben a munkában részt vesznek, még mérsékelt ivók sem lehetnek. Kötelező számukra a teljes abstinentia! Különös nyomatékkal kell kitérnünk a preventio kérdésére. Amíg ugyanis hatásos preventio nincsen, az alkoholisták gyógyítása Danaos király leányainak tragikumát idézi fel bennünk: a feneketlen hordóba hiába hordták amphoriákban a vizet. Ugyanúgy hiába küzdünk az alkoholizmus ellen, hiába gyógyítjuk az alkoholistákat, ha ugyanakkor hasonló ütemben — vagy ami nagyon is félő, még gyorsabb ütemben — új és új alkoholisták születnek. A tanulásra legfogékonyabb ifjúság körében nem kampányszerű, folyamatos felvilágosító munkát kell végezni. Ez a tevékenység rendkívül sajnálatos módon ezidő szerint nemcsak elégtelen, hanem jóformán nemlétező. Székely L. mutatta ki egy tanulmányában, hogy az általános iskolai tankönyvekben mindössze három, vagy négy utalás történik az alkohol ártalmaira. Ez annyi, mint semmi! Az alkohol veszélyeinek ismertetése semmiféle tantervben sem szerepel. Az egészségügyi órákon is legfeljebb utalnak rá. Sürgősen szükséges tehát a pedagógusok, iskolaorvosok kellő kioktatása, a tanrendbe az alkoholfogyasztás egészségkárosító hatásáról szóló előadások felvétele. A tankönyvekben mindehhez elégséges helyet kell biztosítani. Az ifjúsági szervezeteket be kell vonni az alkoholizmus elleni küzdelembe. Az ifjúsági klubbokban, kultúrtermekben, az ifjúsági rendezvényeken meg kell tiltani a szeszes italok árusítását, külön kiemelendő: a sört is! Ilyen irányú dicséretes próbálkozás, el kell ismernünk, több vonatkozásban történt. Sajnos, jobbára csak papíron. A valóság az, hogy nyílt, vagy burkolt formában, de jóformán mindenütt alkoholárusítás folyik. (Az üzemi kantinokban, presszókban, cukrászdákban, a kultúrházakban, különböző klubokban stb.) Naponta olvashatunk vasúti balesetekről, amelyeknek ittas emberek az áldozatai. Ezek az emberek nem részegen indultak el hazulról, hanem az ezer kínálkozó, csábító, sokszor szinte kényszerítő helyzetnek engedve, a legkisebb állomáson is komoly költséggel berendezett, nem egyszer a váróterem felhasználásával létesített vasúti „büfékben", utasellátókban, valójában közönséges talponállókban ittasodnak le. De ha netán valamilyen okból nem sikerült volna ez nekik, pótolhatják könnyűszerrel, felszállás után a vonaton, a mozgó büfék révén. Nagyon helyes, hogy az életet megkímélendő, a rendőrség a könynyelmű fürdőzőket a mély vízből kikényszeríti, esetleg meg is bünteti, de 30