Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - Dr. Fodor György-Dr. Soóky András: Az alkozolizmus az orvos és a jogász szemével

vajon helyes-e, hogy a vasúti baleset jelölteket a balesethez alkohollal mintegy előkészítik? Az erre vonatkozó statisztikát nem ismerjük, da elképzelésünk szerint, alkoholos befolyásoltság miatt sokkal több ember lesz nyomorékká vasúti és közúti közlekedés közben, sokkal többen veszítik életüket ilyen körülmények között, mint ahányan nyáron, fürdőzi ; közben vízbe fulladnak. Érvényt kell szerezni az elvnek, csak a kizárólagosan e célra rendelt helyiségekben szabadjon szeszes italokat árusítani. örvendetes, hogy jó ideje már, jogosan beszélhetünk a nagy nyilvánosság előtti alkoholizmus elleni propagandáról. E propaganda azonban, sajnos, csupán kampányszerű. Az alkoholizmus elleni törvényerejű rendeletet megelőző időkben elégséges terjedelmű és nívójú volt, de már akkor kiütközött, érzésünk szerint, az alkoholizmus elleni propaganda sok tekintetben szélmalomharc jellege. Az alkohol melletti propaganda ugyanis egy pillanatra sem szűnt. Ez az alkohol melletti propaganda kétféle: 1. közvetlen — 2. közvetett. A közvetlen propaganda hirdeti, hc^y az alkohol gyógyszer, stimuláns, erősítőszer, fiatalító és életelixir, táplálék, nélkülözhetetlen élvezeti cikk stb. Klasszikusnak mondható formaja ennek a közvetlen, alkohol melletti propagandának az ismert jelmondat: „A sör folyékony kenyér." Közvetett alkohol melletti propaganda folyik mindenütt: szájrólszájra, a sajtóban, a rádióban, a televízióban, szépirodalmi művekben, filmeken. Alkohol nélkül ünnepelni, örvendezni, jutalmazni nem is lehet. Az italos embert mulatságos, kedves, kellemes figurának ábrázolják. Ha bírálják, akkor is szelíd elnézéssel. Közvetett alkohol melletti propaganda például azoknak a személyeknek alkoholfogyasztása, akiknek példaképül kellene szolgálniok. Ilyenek egyes pedagógusok, ifjúsági vezetők, sportvezetők, orvosok, közfunkcionáriusok stb. Sajnos, nagyon is hatásos közvetett propaganda szeszes ital árusítása kórházakban. Ez a szomorú tény a tájékozatlan dolgozók között jogosan kelti azt a hiedelmet — amelyet egyébként szívesen is hisznek el —, hogy az italozásban semmi rossz nem lehet. Az alkohol nem lehet ártalmas az egészségre, ha például egy megyében szakmai tekintetben legmagasabb rendű egészségügyi intézményben, a megyei kórházban zavartalanul, korlátlanul árusítják. Ezt a hiedelmet egy ilyen kórház nemcsak szanktifikálja, hanem az alkohol, illetve az alkoholizmus terjesztésében maga is aktívan részt vesz. Ebben a rövid közleményben az alkoholizmus kérdéseiről — tekintve ezeknek óriási horderejét és bonyolultságát — jóformán csak telegramm stílusban nyilatkozhatunk. A kényszerű rövidség sem menthetné azonban, ha az utókezelés és utógondozás beláthatatlan fontosságú jelentőségét elhagynók. Ügy véljük, ezt legalkalmasabb és legmeggyőzőbb módon megyei viszonyaink ismertetésével mutathatjuk be. Idézet Soóky A. Budapesten, 1966-ban az Országos Alkoholizmus elleni Bizottság két napos ankétján elhangzott előadásából: A. tetraetiltiuramdiszulfid, védett néven antaethyl-kezelések tapasztalataiból kétféle vonatkozásban beszélhetünk: 1 a tulajdonképpeni intézeti kezelés tapasztalatairól és 2. olyan tapasztalatokról, amelyeket intézeti kezelés után az antaethyllel intézeten kívüli kezelésekből szűrhetünk le. E kettő lényegében egymásba folyó, egymástól élesen el nem vá31