Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 2. szám - Dr. Tóth Sándor: Rizstermesztésünk néhány kérdése

RIZSTERMESZTÉSÜNK NÉHÁNY KÉRDÉSE A vízzel borított talajban tenyésző rizs is a gabonafélékhez tartozik, de azok között hazánkban a legfiatalabb kultúrának tekinthető. A rizst a magyar konyha már a XV. század végétől ismerte. Régi magyar ételreceptek, vámtarifák megőrizték a hazai rizshasználat kezdeti nyomait. Mivel a burgonya akkortájt még nem volt elterjedve, főleg kásaféléket fogyasztottak. A rizs azonban a hosszú szállítás következtében drága volt, ezért csak ünnepélyes alkalmakkor használták a főúri konyhákon. Az 1500-as évek végétől kezdve főleg lakodalmi, de temetési alkalmakkor felmerült költségekben egyre gyakrabban szerepelt a rizskása, mint fűszer és a „rizskása tejben", mint a menü egyik fogása. A török elnyomás alatt sok rizst szállítottak az országba, mivel a törökök kedvelt ételének, az ürühússal készült „piláf"-nak fontos alapanyaga volt a rizs. Ez időtől egyre változatosabban használták a főurak konyháján is. Pl. a XVI. századból Báthory erdélyi fejedelem udvari szakácskönyve már ilyen rizses ételrecepteket tartalmaz: Rizskásával tyúk, Szarvasnak végső hurkája rizskásával töltve, Rizskása torta, Rizskása olajjal édesen, Kikeletkori avagy májusbeli pép stb. A kásának tejjel készült rizsételt nádmézzel és „tengöri" szőlővel ízesítették. Valószínű, hogy a törökök megkísérelték hazánkban a rizs termesztését is, ez azonban cssak próbálkozás maradt. Nehezítette meghonosítását megfelelő fajta hiánya, mert csak hosszú tenyészidejű kisázsiai és egyiptomi fajtákat hoztak magukkal, mely fajták a mi éghajlatunk alatt nem értek be. A törökök kiűzése után az elnéptelenedett területekre olaszokat és franciákat telepítettek, akik magukkal hozták saját országukból rizsfajtáikat is. Ezek a telepesek kezdték a rizs termesztését az ország déli részén. Munkájuk és tapasztalatuk eredményeként ezen a vidéken a XVIII. században 500—600 holdat ért el a rizs vetésterülete. Úttörő munkát végzett a rizstermesztés terjesztése terén Arisi Pál olasz telepes, aki 1785 körül a Temes megyei Detta-Tapolyán honosította meg a rizst. Majd nyomába a Timáry-család lépett. Ez a család a maga 100—200 holdjával egy évszázadon át 1880-ig szinte egyedüli rizstermesztője volt az országnak. Területükön hosszú időn át 22—24 q átlagterméseket értek el. 1880-ban a Földművelésügyi Minisztérium Pusztapékián állami rizstelepet rendezett be. A kísérletet először 5 kat. holdon kezdték, mely te4* 51