Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 2. szám - Dr. Árvay József: A fiatalkorúak bűnözése Békés megyében

A Btk. a büntethetőségi korhatárt 12. évről 14. évre emelte fel. Ez a büntetőjogi rendezés lényegében véve a társadalmi viszonyainkban bekö­vetkezett fejlődést is jelzi. Ezzel a rendezéssel azonban szükségszerűen emelkedett a gyermekkorú bűnelkövetők száma, mert a 12—14 éves kor­osztály a fiatalkorúaktól a gyermekkorúakhoz került át. Ezzel kapcso­latban bírálat tárgyát képezheti az a körülmény, hogy a büntetőjogi ren­dezést nem követte olyan nevelési reform, amely problémamentesen tudta volna biztosítani a 12—14 éves bűnelkövetők helyzetének megol­dását. A büntetőjogi rendezés szükségszerűen utalta az iskolai hatóságok elé a bűnelkövető gyermekek magatartásának elbírálását, fegyelmi úton tör­ténő értékelését, és ebben a körben mintegy magasabb fórumként jön még számításba a gyámhatóság. Az iskolai fegyelmi lehetőségek azonban nem eléggé differenciáltak és jelenlegi formájukban még nem tudják biztosí­tani azt a visszatartó hatást, amit a Btk. miniszteri indokolása hozzájuk fűz. A gyermekbűnözés megelőzése és felszámolása azért is elsőrendű feladat, mert az ilyen gyermekek túlnyomó részt általános iskolai tanulók és magatartásuk dezorganizálja az iskolai közösséget, nem kellő hatású iskolai fegyelmező eljárás esetében pedig aláássa a pedagógusok tekinté­lyét is. Eszlelni lehet azt is, hogy a gyermekbűnözés igen sok esetben után­pótlást biztosít a fiatalkorú bűnözéshez, és számtalan esetben fordult elő, hogy a fiatalkorú bűnelkövető már gyermekkorában is követett el bűn­cselekményeket. Nem pontos statisztikai adat szerint 1964-ben 58, míg 1965-ben 73 gyermekkorú követett el Békés megyében olyan cselekményt, mely meg­valósította valamely büntetőtörvény tényálladéki elemeit. Ha ezt a számot ahhoz viszonyítjuk, hogy a megyében kb. 60 000 általános iskolai tanuló van, akkor a gyermekbűnözést elenyészőnek érezzük, de ha figyelembe vesszük azt, hogy a fiatalkorú bűnelkövetők száma (csak akiket a bíróság felelősségre vont), hozzávetőlegesen 200—240 között volt évenként, ak­kor levonható az a következtetés, hogy a gyermekbűnözés jelenségét ko­moly társadalmi problémaként kell kezelni. A gyermekkorúak az esetek többségében a személyi tulajdon sérel­mére követtek el lopást, kb. 50 esetben, 13 esetben pedig a társadalmi tu­lajdont károsították meg. Az elkövetők több mint 50%-a 12—13 éves volt, kb. 90%-a rendsze­resen iskolába járt és több mint 50° o-a a cselekményt több társával együtt követte el. Az elkövetők kb. 98%-a szülői környezetben élt, az elkövetők több­sége esetében a szülők együtt éltek és mindketten dolgoztak. Az elkövetés okai között a rendezetlen családi körülmények, a szü­lői ellenőrzés hiánya és a baráti környezet befolyása a szembetűnőbb. A fenti adatokból bizonyos következtetések is levonhatók, így külö­nösen fel kell figyelni arra a tényre, hogy a gyermek bűnelkövetők túl­nyomó része általános iskolai tanuló. Tapasztalataim szerint Békés me­gyében az oktatási szervek és a pedagógusok igen komoly segítséget nyúj­tanak a gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozó szerveknek, a gyer­43

Next

/
Thumbnails
Contents