Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 2. szám - G. Varga Annamária-Dr. Gazdapusztai Gyula: A battonyai bronzkori temető

A továbbiakban áttekintjük az egyes temetkezési formák megismert legfontosabb sajátosságait. a) Csontvázas temetkezések. Átlagos mélységi adataikat a fenti táblázaton jeleztük. A sírok zöme a sárgásbarna agyagrétegben volt, mélységük a homokszintet sehol nem érte el. Az esetek többségében jól kivehetők voltak a sírfoltok. Ezek mindig a humuszréteg alján jelentkeztek, sötétebb barna, kevert talajú elszíneződés formájában. A sírgödrök formája változatos: a temető keleti felében elliptikus, míg a nyugati részen lekerekített sarkú téglalap formájában jelentkeztek. A gödrök iránya megKollektív hamvasztásos temetkezés, amelynél jói látszik a zsugorított helyzetben eltemetett fiatal lány csontváza (3. kép) egyezik a csontvázak tájolásával: ez mindig K—Ny, úgy, hogy a koponya K felé irányul, míg az arc, a fektetéstől függően É, illetve D felé néz. A csontvázak a sírokban zsugorított helyzetben feküdtek, éspedig feltehetően nemek szerint a jobb, illetve a baloldalon. A nők bal, a férfiak pedig jobb oldalukra voltak fordítva. A zsugorítás foka változatos. Találtunk, elsősorban gyermeksírok esetében, igen erőteljesen felhúzott térdekkel és karokkal fektetett halottakat, míg a felnőttek kar- és lábhelyzete az enyhe és a közepes zsugorítás fokát mutatta. Két esetben, feltehetőleg női sírok voltak ezek, az ún. félzsugorított fektetés is előfordult: a hát és a medence a nyújtott helyzetnek megfelelően feküdt, míg a lábak zsugorítottak voltak. Sajátossága a temetkezési szokásoknak, hogy az 31