Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 2. szám - G. Varga Annamária-Dr. Gazdapusztai Gyula: A battonyai bronzkori temető

egyik kar, éspedig a jobb, és a baloldalas zsugorításnak megfelelően a jobb vagy a bal előrenyúlt, a kézfej gyakran a mellékletként sírbatett edény alatt volt (2—3. kép). A csontvázas sírokban néhány, elsősorban gyermek temetkezéstől eltekintve, minden esetben találtunk edénymellékletet. Leggyakoribb szokás az volt, hogy a sírba három edény került, éspedig egy az arc előtt, egy a mell vonalában, egy pedig a lábnál helyezkedett el. Néhány esetben azonban a mellékletet képező edények közül néhány vagy mind a csontváz mögött helyezkedett el. Ha a csontváz mögött voltak az edények, akkor a koponyánál és a bokacsontok környékén helyezkedtek el. A sírok elengedhetetlen melléklete volt egy állati lábszárcsont, amely feltehetőleg a sírba helyezett húsétel maradványa. Eszköz-, ékszer- és fegyverleletekben a temető feltárt része szegényes volt. Két esetben bronz karperecet, egy esetben pedig tőrt és lándzsacsúcsot találtunk. Nemesfémből készült viseleti darabot, egy félgömbformájú aranylemez pitykét, a 36. sír szolgáltatott. Gyakoribb leletek voltak a hengeralakú bronzgyöngyök, kis spiráltekercsek és az apró bronzlemez gombok. Egy esetben (59. számú, gyermeksír) keresztalakú fayencegyöngyöket találtunk a mell és a nyak táján. A csontszerszámokat egy mindkét végén kihegyezett, hengeralakú tárgy képviselte, amely a bronztőrrel és a lándzsacsüccsal együtt a 38. sírból származik. A csontvázas temetkezések jellegzetes formáit a 2. és 3. képen mutatjuk be. Az eddigi feltárások során 37 csontvázas sír került elő. b) Az urnás és a szórthamvas temetkezések. A hamvasztásos temetkezéseket két típus képviselte temetőnkben — az a szokás, amikor a hamvakat kis kupacba a puszta földre rakták és ezt borították le edényekkel vagy törmelékekkel (szórthamvas sírok), és a hamvak edénybe, urnába történt eltemetésének gyakorlata (4. és 5. kép). A szórthamvas sírokban gödör nyomát nem figyeltük meg, csupán ebben az esetben gondolhatunk arra, hogy a hamvakat gödörbe helyezték, majd ezt betemették és erre helyezték a melléklet gyanánt szolgáló edényt (56. sír, 4. kép). Gyakoribb jelenség az, hogy az edényeket egymás mellé rakták és ezek közé tették kis kupacban az egyén elégetett hamvait. A 2. és 3. sírok esetében a hamvakat edényekkel borították le. Az ilyenféle temetkezésekben is rendszerint három edényt találunk, és minden esetben megvolt mellettük a kísérő állatcsont lelet is. Az urnasírokban a temető szokványos edénytípusai szerepeltek hamvveder gyanánt. Egyetlen esettől eltekintve nem gondolunk arra, hogy urna céljaira speciális edények szolgáltak volna. Bár ez esetben is, egy ószentiváni példát figyelembevéve •— ahol a miénkhez hasonló adény telepről került elő — kétséges, hogy a forma kizárólag temetkezési célokat szolgált volna. Az urnasírok fő jellegzetessége az, hogy a hamvakat rendszerint szűknyakú, kancsó, vagy köcsögformájú edényekbe rejtették, de a kisérőleletek közül nem hiányoztak a tálak különböző változatai sem. E temetkezések jellemző példája a 8. sír (3. kép). Az 1964—65. évi ásatások során 9 szórthamvas és 5 urnás sírt tártunk fel. 32