Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 2. szám - Dr. Dankó Imre: A sarkadi hajdúság

hajdútelepet is Bocskai István fejedelem és utódai — Báthori Gábor, Bethlen Gábor és a két Rákóczi György — által telepített hajdúk alapították. A bihari hajdútelepek az erdélyi határ mentén helyezkedtek el és Erdély belsejének a védelmét szolgálták a török és a német ellen. A hajdúság jogi helyzete, a hajdúszabadság azonban csak igen nehezen érvényesülhetett. A hajdújogok érvényesítése a nemesség ellenállásába ütközött. A nemesség itt is, éppen úgy mint mindenütt másutt, a saját kiváltságainak csorbulását látta a hajdukiváltságokban. A hajdúszabadalmak védszárnya alatt kifejlődő szabadparaszti életformát rendkívül veszélyesnek látták, mert a hajdúkiváltságok révén nemcsak tekintélyes földterületek birtoklásától estek el, hanem a kialakuló szabadparaszti életforma erős vonzást gyakorolt jobbágyaikra, és emiatt örökös gondban éltek. A nemesseg mereven elzárkózott a politikai jogok kiterjesztésének gondolata elől és minden erejével küzdött ellene. Küzdelmük a Sajó-Hernad melléki hajdútelepek és a szabolcsi hajdúság esetében eredményes is volt. Egymás után szüntették meg a hajdúkiváltságokat. A hajdúvárosokat (Districtus Hajdonicalibus) is csak szerencsés véletlennek vehető körülmények mentették meg ettől a sorstól. Kedvező viszonyaikat igyekeztek is kihasználni, önálló közigazgatási egységgé szerveződtek (Hajdúkerület), kiváltságaikat időről-időre megerősítették. A bihari hajdúság esetében is hasonló volt a helyzet. A nemesség itt is féltékenyen szemlélte a fejleményeket, de akaratát nem tudta érvényesíteni Erdély biztonságának érdekei miatt. A hajdútelepek szaporítását azonban itt is sikerült meggátolniuk. Az 1626. évi erdélyi országgyűlés döntése beszédes bizonyítéka ennek: „A hajdúvárosok, kik hajdúi szabadsággal és némely dolgokban a vármegyék törvényétől megkülönböztetve vannak és élnek, azok, kiket Bocskai fejedelem elsőbben megtelepítvén és nemesítvén, bizonyos szabadságokkal meg is erősített, meg is ajándékozott volt, ez hazának fegyverekkel való szolgálatjokért, s azután több fejedelmektől is abban megtartattanak és erősíttettenek, melyek nevezet szerint ezek: Szalonta, Urögd, Szent-Márton, Tamási, Harsány, Kőrösszeg, Kornádi, Vekerd, Sass, Régen, Félegyháza, Bagamér, Mike-Pércs, Bagos, Konyár, Deretske, Berettyó-Űjfalu, Kaba, Sáránd, Tépe. Ezeken kívül több hajdúvárosok, fejedelmek és országok híre s consensusa nélkül ne ültessenek és telepítessenek hasonló szabadsággal. Ezek pedig a fejedelmektől nékik conferaltatott szabadságokban és a nemes országokkal együtt elrendelt állapot jókban, melyekben ekkédiglen hagyattanak, ezután is megtartassanak."

5 A nemesség vágyai az erdélyi határszélen sorakozó bihari hajdú telepekkel kapcsolatban csak Erdély függetlenségének megszűnése után elégülhettek ki. A történettudomány 1691. és 1702. között több dátumot jelölt meg arra vonatkozóan, hogy a bihari hajdútelepek mikor vesztették el kiváltságaikat." A kiváltságaiktól megfosztott hajdútelepeket különféle uradalmakba olvasztották be. A kiváltságok megőrzéséért és visszaszerzéséért kiterjedt népi mozgalom indult meg a bihari hajdúság sorai között. Ennek a küzdelemnek egyik dokumentumát a Körös Népe egyik kötetében közölték.

7 A szabadság visszaszerzéséért folytatott küzdelem tudományos feldolgozása pedig most indult meg és kevéssel ezelőtt jelent meg egy értékes munka, mely a derecskei uradalomba sorolt hajdútelepek küzdelmét ismerteti.

8 Annak, hogy a 20