Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - SZEMLE

dásának kezdeteiről, kialakulásáról ír. A másodikban a koalíciós idők harcairól és ellentmondásairól, míg végül a harmadikban a révbejutásáról. De ez nem csupán csak „Űt" volt, hanem történelmileg bonyolult és ellentmondással terhes „születés" is. A paraszti társadalom életformájából, valamint az adott gazdasági, társadalmi tényezők kényszerítő kapcsából, a népi-falusi életforma igaz és vélt hagyományaiból történő szenvedő kibomlás. Itt említjük meg, hogy a paraszti társadalom egy másik rétegével, a szegényparasztság és az agrárproletariátus sorsával, útkeresésével és harcaival igen sokan és részletesen foglalkoztak. Különböző szinteken. Már kevesebben a birtokos parasztság, különösen annak törekvő, politikailag is fejlődni képes törzsével. Z. Nagy ezt teszi. Az emlékirat alapvető kérdése — a történelem által diktált kérdés — hogyan juthatott el e paraszti réteg a szocializmushoz? Miben és mennyiben vállalta a szocializmushoz vezető utat? A birtokos parasztság messzebbről indult, mint az agrárproletariátus. Ebből fakadt, hogy fejlődése is sokszor gyötrelmesebb, ellentmondóbb. Bukásokkal terhelten, tévhitekben botladozva (az önálló kisgazda politika Nagyatádi-féle koncepciója, az új kisgazda tömörülés heterogénsága a Horthy-rendszerben és a koalíció idején, jobboldali ábrándok stb.) haladt. Közben erősen megtépázva, de törzse egészséges maradt és haladni kívánt (Dobi, Kovács Béla és maga Z. Nagy stb.) A magyarországi fejlődés ellentmondásossága tükröződik abból, hogy ettől a törzstől — a személyi kultusz idején — nem kívántak támogatást, s erősen elhanyagolták. Egészséges elképzeléseiket félredobták, s ezzel megtörték az egész parasztságra nézve is döntő, szervesebb fejlődés útját. Az utolsó fejezetben nem csupán az író szemlélete, nyugalma erősödik meg, hanem az a paraszti réteg is, melynek maga is képviselője. A bizonyítás erejével — a történelem immanens elemeivel — elhitetővé teszi a korábban feltetf kérdésekre adott választ: igen, a birtokos parasztság is egyre jobban, egyre valósabban magáénak vallja a szocializmust és az ezzel járó új életszemléletet, erkölcsöt, életformát. Ebben a könyvben ez az egyik legdöntőbb erő. A másik abban található, hogy önvizsgálatra késztet. A harmadik tanulsag talán az lehet, hogy történelmünket sokoldalúan kell és szükséges kimunkálnunk, el nem hanyagolva a társadalom legkülönbözőbb rétegeit, csoportjait sem, mert az csak így lehet teljes és egész. Ebben látjuk és érezzük Z. Nagy Ferenc emlékiratának példamutató tanulságait fanc s o

vits gyökgy KÉT KIS BIBLIOFIL VERSESKÖTETRŐL (Gyóni Géza: Válogatott versei és Dutka Akos: A Holnaptól Remetéig) Két csinos kis könyv jelent meg a közelmúltban 250—250 számozott példányban, Békéscsabán, a Rózsa Ferenc Gimnázium kiadásában. Nem iskolai évkönyvről van szó, mégis benne van a több, mint százesztendős intézménynek a munkája, követésre méltó hagyománytisztelete és fiataljainak új hagyományokat teremtő kezdeményezése. Az első kötet, melyet a Kner Nyomda KISZ fiataljai készítették, 1964-ben jelent meg, és az iskola egykori tanítványa, Gyóni Géza válogatott verseit tartalmazza, a költő születése 80. évfordulója alkalmából. A reprezentatív kiállítású kis kötet ízléses képillusztrációi a város múzeumának Gyóni-hagyatékából kerültek elő, és hatásosan idézik egy letűnt kor légkörét, aláfestve a ciklusokba foglalt versek mélabús hangulatát. A Dutka Ákos-kötet már az iskola tanműhelyében, a kéziszedő és gépmesteri tagozatok elsőéves növendékeinek közreműködésével készült 1966-ban, a veterán költő születése 85. évfordulóján. A kötet külső megjelenésében szerényebb, de tartalomban gazdagabb. Egy ma is élő és alkotó, szélesebb skálájú költő frissebb, csiszoltabb versei. Nemcsak a születésnapi évfordulók alkalmai hozták egymás mellé a két Körös vidéki költőt, de indulásukban kortársak voltak, és mindketten Ady zsenijének bűvöletében sajátos hangú költővé érlelődtek. Gyóni szlávos mélabúja szenvedélyesebb lázadással párold* 147