Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - SZEMLE

suit. A volt papnövendék szembefordult „a szemforgató farizeushadnak", és itt, a földön akart szebb világot „búsnak és magyarnak". 1905-ben szolgaságot és „munkáskart lenéző" gőgöt látott maga körül. A „Márciusi strófák" c. versében a „Testvériség, Egyenlőség, Szabadság zászlóit bontogatta". Dutka Akos újság­íróként kezdte Nagyváradon, és a század eleji haladó költői csoportosulásnak egyik szervezője. Költői hangja frissebb, városiasabb. A Holnap című lírai anto­lógiával Ady harcos költőtársaként vá­lik neve ismertté. Adyhoz hasonlóan, mindketten verset írtak az anyaföldet elhagyni kényszerü­lő, tengeren túlra vándorló parasztok­ról. (Gyóni: Anyaföld, Dutka: A tenger magyar halottja.) Gyóni kétségbeesetten lázad az elnyomó hatalom ellen „Cézár, én nem megyek" c. költeményében. Dut­ka pedig az erősebb, egészségesebb lé­lek, a lázadó büszke ember himnuszát írja meg Ismerlek, Caesar c. versében. Gyóni költői fejlődését és életútját meg­töri a világháború. Levél a Gránicról c. ciklus tartalmazza Csak egy éjszakára c. nagyhatású versét és fájdalmas, szenti­mentális hangulatú verses leveleit, me­lyeket Rákosi Jenő alaptalanul kijátszott Ady és a társadalmi haladás ellen. A hadifogságban eltöltött utolsó évek ver­sei a távoli orosz tájak képeit, mélysé­ges honvágyát és újból felébredő társa­dalmi radikalizmusát idézik. Megkezdő­dik a cárizmus „utolsó tánca", és a meg­fáradt, beteg költő felfrissülten üdvözli a forradalmas orosz népet: „Zengjen a völgy és minden bús halom: Forradalom, Téged szomjaztunk eleitől fogva". Mielőtt azonban beteg lelkét meggyó­gyítaná a forradalmi megújulás, meg­hal 1917. nyarán a távoli Szibériában. Legméltóbban maga írta meg (előre) sírversét, mely tömören és helyesen fo­galmazta meg igazi helyét: „Véres harcok verték fel hírét, De csak a béke katonája volt." Dutka Ákos sorsa szerencsésebb: előt­te még egy egész emberöltő. Versek so­rában üdvözli a forradalmas népet, és megadatik néki, hogy ne csak várja a felszabadulást, de meg is érje. A két vi­lágháború közötti korszak verseiből ép­pen csak ízelítőt ad» a kötet, annál töb­bet az öregkori költészete új virágzásá­ból, melynek termékeny bősége Arany János Öszikéit juttatja eszünkbe. Idő­sebb kora ellenére is fiatalosabb, derű­sebb szemléletű. Ady eszméinek híve és örököse maradt késő öregségében, és új utakra hívja a fiatalokat (Repülj hát, Ady, Gyertek utánam; Halljátok, fiata­lok). Költőnk lépést tud tartani a kor­ral: figyelmeztető verset küld az ENSZ­nek, és abban bízik, hogy „a táncoló ne­utron, a hasadó atom kulcs lehet az új Ember kezében, hogy úr lehessen min­den bánaton, bajon." A szellemi frisses­ségnek, az életszeretetnek és művészi tökéletességnek olyan nagy verseit írja meg, mint A vénség balladája, Esküdj meg, pajtás! Máglyára velem. „Ifjú lel­kek szent tüzében égve" alkot a remete­ségben, miközben fel-felidézi „a múlt aranyködéből" hitvese alakját a legutób­bi években magára maradó aggastyán, ki nehéz időkben is „emberhez méltón" énekelt. Nem törte meg sem a magány, sem a mellőzés, mely hosszú éveken át kísérte költészetét: „Nagy út „A Holnap"-tól Remetéig Könnyben, közönyben taposni végig, Kaján kortársak sorfalán keresztül töretlen hittel, — bár sajgott veszettül — meg nem hajolni — csak azért is a Sors parancsát végezni mégis ... !" Nagy idők tanúja, tiszta emberség őr­zője, a fiatalok méltó tanítója Dutka Ákos, aki a bátor és boldog fecskék pél­dájával és egész életművével helytállás­ra, bátor kezdeményezésre és derűs élet­szemléletre tanítja a fiatalokat: Hadd repüljek vígan, bátran, szabadon, eget hasító szárnyakon ... Emberhez méltón, szárnyon menjek el. Ha már egyszer innen mégis menni [kell...! Mindkét kötet di\ Papp Jánosnak, a bé­késcsabai Rózsa Ferenc Gimnázium lel­kes, fiatal tanárának a gondozásában és válogatásában jelent meg. Nemcsak a Békés megyei nyomdaipari és könyvmű­vészeti hagyományoknak, a szép könyv­nek kijáró elismeréssel forgathatják a köteteket az iskola barátai, e bibliofil ki­adványok birtokosai, de azzal a meg­nyugtató gondolattal is, hogy az idő előtt és méltatlanul feledésre ítélt két jeles Körös menti költőt épp az ifjúság ka­rolta fel. horváth józsef 148

Next

/
Thumbnails
Contents