Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - SZEMLE

suit. A volt papnövendék szembefordult „a szemforgató farizeushadnak", és itt, a földön akart szebb világot „búsnak és magyarnak". 1905-ben szolgaságot és „munkáskart lenéző" gőgöt látott maga körül. A „Márciusi strófák" c. versében a „Testvériség, Egyenlőség, Szabadság zászlóit bontogatta". Dutka Akos újságíróként kezdte Nagyváradon, és a század eleji haladó költői csoportosulásnak egyik szervezője. Költői hangja frissebb, városiasabb. A Holnap című lírai antológiával Ady harcos költőtársaként válik neve ismertté. Adyhoz hasonlóan, mindketten verset írtak az anyaföldet elhagyni kényszerülő, tengeren túlra vándorló parasztokról. (Gyóni: Anyaföld, Dutka: A tenger magyar halottja.) Gyóni kétségbeesetten lázad az elnyomó hatalom ellen „Cézár, én nem megyek" c. költeményében. Dutka pedig az erősebb, egészségesebb lélek, a lázadó büszke ember himnuszát írja meg Ismerlek, Caesar c. versében. Gyóni költői fejlődését és életútját megtöri a világháború. Levél a Gránicról c. ciklus tartalmazza Csak egy éjszakára c. nagyhatású versét és fájdalmas, szentimentális hangulatú verses leveleit, melyeket Rákosi Jenő alaptalanul kijátszott Ady és a társadalmi haladás ellen. A hadifogságban eltöltött utolsó évek versei a távoli orosz tájak képeit, mélységes honvágyát és újból felébredő társadalmi radikalizmusát idézik. Megkezdődik a cárizmus „utolsó tánca", és a megfáradt, beteg költő felfrissülten üdvözli a forradalmas orosz népet: „Zengjen a völgy és minden bús halom: Forradalom, Téged szomjaztunk eleitől fogva". Mielőtt azonban beteg lelkét meggyógyítaná a forradalmi megújulás, meghal 1917. nyarán a távoli Szibériában. Legméltóbban maga írta meg (előre) sírversét, mely tömören és helyesen fogalmazta meg igazi helyét: „Véres harcok verték fel hírét, De csak a béke katonája volt." Dutka Ákos sorsa szerencsésebb: előtte még egy egész emberöltő. Versek sorában üdvözli a forradalmas népet, és megadatik néki, hogy ne csak várja a felszabadulást, de meg is érje. A két világháború közötti korszak verseiből éppen csak ízelítőt ad» a kötet, annál többet az öregkori költészete új virágzásából, melynek termékeny bősége Arany János Öszikéit juttatja eszünkbe. Idősebb kora ellenére is fiatalosabb, derűsebb szemléletű. Ady eszméinek híve és örököse maradt késő öregségében, és új utakra hívja a fiatalokat (Repülj hát, Ady, Gyertek utánam; Halljátok, fiatalok). Költőnk lépést tud tartani a korral: figyelmeztető verset küld az ENSZnek, és abban bízik, hogy „a táncoló neutron, a hasadó atom kulcs lehet az új Ember kezében, hogy úr lehessen minden bánaton, bajon." A szellemi frissességnek, az életszeretetnek és művészi tökéletességnek olyan nagy verseit írja meg, mint A vénség balladája, Esküdj meg, pajtás! Máglyára velem. „Ifjú lelkek szent tüzében égve" alkot a remeteségben, miközben fel-felidézi „a múlt aranyködéből" hitvese alakját a legutóbbi években magára maradó aggastyán, ki nehéz időkben is „emberhez méltón" énekelt. Nem törte meg sem a magány, sem a mellőzés, mely hosszú éveken át kísérte költészetét: „Nagy út „A Holnap"-tól Remetéig Könnyben, közönyben taposni végig, Kaján kortársak sorfalán keresztül töretlen hittel, — bár sajgott veszettül — meg nem hajolni — csak azért is a Sors parancsát végezni mégis ... !" Nagy idők tanúja, tiszta emberség őrzője, a fiatalok méltó tanítója Dutka Ákos, aki a bátor és boldog fecskék példájával és egész életművével helytállásra, bátor kezdeményezésre és derűs életszemléletre tanítja a fiatalokat: Hadd repüljek vígan, bátran, szabadon, eget hasító szárnyakon ... Emberhez méltón, szárnyon menjek el. Ha már egyszer innen mégis menni [kell...! Mindkét kötet di\ Papp Jánosnak, a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium lelkes, fiatal tanárának a gondozásában és válogatásában jelent meg. Nemcsak a Békés megyei nyomdaipari és könyvművészeti hagyományoknak, a szép könyvnek kijáró elismeréssel forgathatják a köteteket az iskola barátai, e bibliofil kiadványok birtokosai, de azzal a megnyugtató gondolattal is, hogy az idő előtt és méltatlanul feledésre ítélt két jeles Körös menti költőt épp az ifjúság karolta fel. horváth józsef 148