Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Elek László: Dr. Mata János egyik levele Kner Imréhez (Csokonai Békaegérharcának értelmezéséhez)

adresszálódik a kompliment, recte rúgás. Megható az ősz egér-monarcha szerény kesergése is a fult fiú felett. „A kár engem illete, Ellenségem nekem léhet csak a Békák serege ... De egy Krón-Printz megölése, a közjónak megsértése s publikumra tartozik". Vizignath megható államférfiúi éleslátással fejtegeti, hogy aki úszni nem tud, az logice bé szokott a vízbe fulladni, különben is: „Hát amit egy nagy tó csinál, Annak már egy hazafinál Kell az okát keresni?" Swift mester csak durvább, de nem eleven erejűbb ennél a képnél. Ilyen pompásan a politica s diplomáciának még el nem vonták az nótáját. Ti. Swift szatírát ír, Csokonai viszont humorista. És a humor több mint a tragikum. Édes, amikor az egér főrendek a hadiadót ajánlják: „Ö megígér négy milliót, a köznép meg fizeti". — A vezérkar pompás jellemrajza: pld. Gróf Blatávszky „púpos vala, rekedt torkú és siket. Hét lyukra folyt az oldala, szuette mindeniket, mégis kapitánnyá leve, mert száz aranyat lopott, s azon főtisztséget veve, egy ilyen ütött-kopott. Megvan az országszerte már, hogy pénzért egy gyáva szamár, azzá lehet, ami nem!" Mondja Kigyelmcd, hát nem felséges egy írásotska ez? És ki merte ezt kiásni a szemétből, a hivatalos pintérjenőizmus skatulyapiszkából? Senki! Én ide akarom tetemrehívni a bevezetésben azt a bizonyos „réteget", akiknek Ábrányi Emillel kezdődik a tradíció.

1

0 Elsősorban Debrecent kell tetemrehívni. A felszínen úszkáló tökök érettek már a lékelésre. Ez a banda azt hiszi, hogy ha a pökött csizmás urambátyámok elintézték az Izsó Miklós szobrával a Csokonai-ügyet, ők elintézhetik egy paralitikus rajztanár plakettjével, amit belerondítottak a kollégium falába, meg azzal, hogy elnevezték a jobbára bélműködés-serkentő hatású helyi hőforrásvizet Csokonairól, oszt punctum. Most aztán lehet hirdetni, hogy a Békaegérhartz mosdatlan szájú diákmalackodás. De Csokonai szellemét s a szellemet megérteni veszedelmes azoknak, akik eddig is abból éltek, hogy ezt valaki meg ne érthesse. Nagy szellemeket többnyire úgy szokás elbírálni, hogy ezt az illető neve alatt irodalmi társaság követi el az elhunyt géniusz érdekében.

1

1 Csokonai száz egynéhány esztendeje vár türelmesen sírjában, várja e lovagiatlan ügy elintézését, s várja vele Debrecen, amelyik nem csak azt tudta Árkádiáról, hogy baromlegelő volt, hanem azt is tudta, Kazinczyék viszont csak a fellengős jelentését tudták

1

2 — szívelték. — Nem békaegerezek már többet, mert elírom magam elől a Bévezetést. Kigyelmednek meg idejét lopom a matska-kaparásom olvasásával. — Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy csakugyan ott van Csokonainál a Pörtznyali óbester strófa dinamikai origoja ahonnan és ahova a rajzon rúgnak. — Ellenben amitől féltem, csak bekövetkezett. Kigyelmed többre taksál engem, mint amennyire képes vagyok, úgy érzem, sose tudtam még grafice meg sem közelíteni, amit elképzeltem. Szóban sokszor fogtam már köntöse szegélyét, de vonalban mindig más lett belőle. Most nagyon lelkiismeretes sakterolást

1

3 akarok csinálni. De grafice és tipografice mindig Kigyelmed belészólása lészen sinórmértékem;

1

4 hogy Csokonai igazi értelmét megfogjam, abban meg rajtam a sor, ha Isten is úgy akarja. Köszönöm az őszinte hozzászólást, jól esett, mert sok mindent kicsihol még belőlem, úgy érzem. — Sajnos, nem sok az, amit belőlem ki lehet csiholni. Az ember a „nagy mű" örök csíráit mindig elviszi magával a föld alá, minden műben van valami az aszalt gyümölcsök tömör, de éppen ezért nem természetes zamatából, és azt hiszem, csak utánaképzelhetjük, hogy milyen volt érett korában a fáján, de elképzelni nehéz: véletlenül sikerülhet tán, de hol ama túlvilági intő ujj, amely ilyenkor figyemeztetne: ez az igazi, ne gondolj többet hozzá!? 128