Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - VITA - Takács László: Egy "tudományos kismesterség" szolgálata

EGY „TUDOMÁNYOS KISMESTERSÉG" SZOLGÁLATA (Hozzászólás a Békési Élet helytörténeti vitájához) A helytörténettel foglalkozók közös gondjainak őszinte feltárása joggal tarthat igényt az érdeklődésre, s a vita ürügyén, talán inkább a polémia helyett, gondolatok kicserélésére is. Egyre nívósodé megyei folyóiratunk helyesen járt el, amikor napirendre tűzte ezt a kérdést, már csak azért is, mert ezen a területen a vélemények kifejtése vita nélkül is eredménynek könyvelhető el. Az a néhány, a rendszerezés igényével fellépő irányító mű (elsősorban Szántó Imre főiskolai jegyzete: A helytörténeti kutatás módszere és feladatai az oktató-nevelő munkában, valamint Eperjessy Kálmán nemrég napvilágot látott műve: A magyar falu története), mely az igazodást szolgálná, nehezen hozzáférhető, s nem is kellően propagált. Hozzáfűzhetjük, hogy különben sem lehet csodákat várni tőlük, hiszen ha van tudományos terület, melynek legfőbb sajátossága éppen a földrajzi területből, társadalmi differenciáltságból, néprajzi determinációból adódó sajátosság, sokszor egyediség, a helytörténetre joggal hivatkozhatunk. így mindenféleképpen indokolt, hogy kisebb történeti tájegységek kutatásának, feldolgozásának problémái szűkebb körben nyerjenek megvitatást. Legyen szabad hát néhány gondterhelt gondolattal, a hozzászólás jogával élve, egy-két olyan problémára rezonálni, melyek a jelenlegi helyzetben tisztánlátásunkat megkönnyíthetik, s esetleg előre is mutathatnak. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ezt a „tudományos kismesterséget" több minőségben szolgálom. Ügy is mint nevelő, úgy is mint helytörténeti szakkörvezető, s a legutóbbi időkben pedig mint egy tartalmában, formájában, módszerében minden bizonnyal sok kívánnivalót maga után hagyó füzetsorozat (Battonyai Füzetek) szerkésztő-kiadó-terjesztő mindenese. LA helytörténet és honismeret elterjedése, bár az 1960-as évektől vált egyre erőteljesebbé, mégsem új tudomány. Nemcsak azért, mert egészen nyilvánvaló, hogy a nemzeti történelem nagyobb összefüggéseinek szintézise régen sem volt elképzelhető nélküle, hanem azért is, mert az embereket mindig megkülönböztetett figyelemmel érdekelte a „szűkebb haza", vagy az „ősök hovatartozásának" kérdése. Gondoljunk csak arra, hogy a dzsentri-utód magyar középosztály egzisztenciális létbekapaszkodása milyen családi történeti hagyományokba gyökereztette magát. Ez az egyéni törekvés azután olyan közös akcióban is kifejezésre jutott, hogy egy-egy vármegye, város, vagy kisebb közigazgatási egység a késői korok számára is emléket állított magá103