Békési Élet, 1967 (2. évfolyam)

1967 / 1. szám - VITA - Dr. Krupa András: A helytörténetkutatás és ismeretterjesztés

évfordulója alkalmából Békés megye szinte minden olyan helységében rendeztünk előadással egybekapcsolt emlékünnepségeket, ahol jelentősebb megmozdulás volt. Ez a nagyszabású vállalkozás komoly erőpróbát jelentett a megyében élő helytörténeti kutatók — előadók számára, s arra késztette őket, hogy szélesebb körű, mélyebb vizsgálódást, kutatást végezzenek. Nyilvánvaló, hogy számos olyan értékes adatra is rábukkantak, amelyek feltárására esetleg később került volna sor. Nem beszélve arról, hogy az ünnepi üléseken sokan megjelentek az agrárszocialista mozgalom részvevőinek leszármazottai közül, akik a még elő emlékeket éppen az előadást tartó illetékes kutatóknak mondották el. A megyénkben meginduló termelőszövetkezeti történetírást kedvezően befolyásolta a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat országos pályázata is, amelyen a Békés megyeiek nagy sikerrel szerepeltek, hiszen a beküldött pályaművek legjobbjai megszerezték az első legjobb három díjat. Nem szeretném, ha a vita-hozzászólásomban eddig közöltek olyan érzést ébresztenének, mintha a megyénkbeli kutatóinktól elvitatnánk a nyomdai megjelenés lehetőségét. Erről szó sincs! Egyik bizonyíték erre maga a Békési Élet is, mely tág teret nyújt minden rangos és színvonalas műnek. Csupán annak szeretnénk hangot adni, hogy nyomdai úton történő megjelenésre olyan művekkel törekedjünk, amelyek új következtetéseket, összegzést adnak (mint például a már említett agrárszocialista emléksorozatra való felkészüléskor feltárt azon adatok, melyek a mozgalom újabb rugóira hívják fel a figyelmet), vagy olyan tanulmányokat, amelyek szélesebb érdeklődési körre tartanak számot. A lokális tartalmú és egyéb, ide sorolható anyagokat továbbra is gyűjtsük és dolgozzuk fel! Ne vesszenek kárba, ne maradjanak a feledés homályában, amelyek még ma megközelíthetők és feltárhatók, s kerüljenek az őket megillető helyre: a levéltárba, a múzeumba, a könyvtár archívumába. Azonban ne maradjanak csupán potencionális értéknek, ne legyenek csupán a kutató „magán" tanulmányai, ezért kérjük: terjesszük, hintsük el őket az adott érdeklődési sugáron belül, még ha szóban is! Nemes feladat, nagy szolgálatot teszünk vele népünknek. És lehet, hogy többet érünk el vele, mintha mindenáron megjelentetnénk, és nagyon kevesen olvasnák! Befejezésül, mindezek alapján tehát nem hat frázisnak és illuzórikusnak talán, és meggyőző az az alapkövetelmény, hogy: legyen minden lelkes és áldozatot vállaló kutató, gyűjtő, helytörténész egyben lelkes és áldozatot vállaló ismeretterjesztő is. db. krupa andrás 102