Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)
1966 / 2. szám - Elek László: A természettudományos műveltség kezdetei hazánkban a Természettudományi Társulat működési engedélyének megadásáig
leien társalkodó kört akart teremteni öregeknek és fiataloknak", amolyan „magasabb önképzőkört felnőttek számára". 5 0 Az egyesület, amely serényen tevékenykedve könyvkiadásra is vállalkozott (így Kubinyi Ágoston: Magyarországi mérges növények c. művét is kiadta, amelynek kiadást szorgalmazó előkészítő bizottságában Vajda is részt vett, akárcsak a tankönyveket felülvizsgáló küldöttség munkájában — az állattani művek ellenőrzését vállalva magára) már az első években, erőteljes harcot kellett, hogy vívjon engedélyeztetéséért, elismertetéséért. Ugyanúgy, ahogyan a budai és pesti gyakorló orvosokból egyesült társaságnak évekig kellett várnia a Helytartótanács engedélyére, itt is nehéz harcot kellett vívni az élet jogáért. Hivatalos felterjesztések és újságokban, folyóiratokban közölt ismertetések sorozata igyekezett meggyőzni az állami vezetőket és a királyt, hogy itt nem sajátosan magyar, nem társadalmi forrongást előidézni szándékozó egyesületről van szó. Vajdának 1842. január 23-án a Pesti Hírlapban megjelent cikke „A londoni állattudományi társaság és a pesti természettudományi társulat" is többek között ennek a harcnak köszönhette létét, s a cikk megírásához Vajdának a harmincas évek elején tett londoni állatkerti (Zoological Garden) látogatása, továbbá azok az ismeretek, amelyeket az ott működő állattani társaságról: a Zoological Society of London-ról újságokból és folyóiratokból szerzett, szolgáltak alapul. A Királyi Helytartótanács a felterjesztett folyamodvány ellen azzal lépett fel, hogy a Magyar Természettudományi Társulatot „csak magánegyesületnek „ismerte el, nyilvánosnak, országos jellegűnek nem. így megtagadta tőle „az oklevél adhatási képességet is" mindaddig, amíg a társulat „szokott módon megerősíttetésért nem folyamodik felsőbb helyre". (Ki időt nyer, életet nyer). A királyi engedély elnyerése pedig nagy nehézségekkel járt ekkor. Ahogyan Szily Kálmán írta: „Nem nézték jó szemmel az egyletek létesítését. Attól tartottak, hogy azok előbb-utóbb politikai színezetet kapnak". Észokokkal alátámasztva kérték Bugáték az egyesület elismerését. Arra hivatkoztak, hogy a társulat tagjai nem olyan független emberek, mint pl. a Gazdasági Egyesületéi, akik tekintélyes gazdák, és nem függnek olyannyira a kormánytól, mint ők. A Természettudományi Társulat egyetemi tanárokból, más iskolabeli tanítókból, múzeumi felügyelőkből tevődik össze, akik „nem dicsekedhetnek függetlenséggel, s akik mindenesetre a kormány helybenhagyásával bocsátkozhatnak hivatalukon kívüli munkásságba". 5 1 Hogyan tudhatták volna ők, hogy éppen a magyar tudós társaságtól, a reformokért legjobban lelkesedő értelmiségiektől tartott leginkább a bécsi udvar, hogy a meg-megújuló titkos rendőri jelentések arról számoltak be, hogy az Ákadémiában „a politikai szempontok már hoszszabb idő óta felülkerekedtek, minthogy a titkár Schedel (Toldy) Ferencnek és a költő Vörösmarty Mihálynak gróf Széchenyi István oltalma alatt ebben a társaságban is sikerült felkavarni a politikai szenvedélyeket és a liberalizmus álcája alatt oly klikket alakítani, mely a Társaság ügyét ... az önkényesség felé hajtja", és hogy annyira szoros volt ez az ellenőrzés, hogy még a tagság „egészségtelen vallási összetételét" (a protestánsok képviselték a felvilágosult eszméket a jelentés szerint nálunk is, nemcsak Franciaországban, s mind nagyobb többségre tettek 20
