Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)
1966 / 2. szám - Elek László: A természettudományos műveltség kezdetei hazánkban a Természettudományi Társulat működési engedélyének megadásáig
szert) is elítélően taglalták a Királyi Helytartótanácshoz küldött jelentések? 5 2 Vajon mit várhatott az az egyesület, amelynek közleményeit legerőteljesebben Kossuth Lajos lapja adta hírül, s amelynek egész sor ..megbízhatatlan" tagja volt? Csak ellenkezést és tiltakozást, hiszen — amint a bevezető részben mondottuk — a természettudományok és a társadalmi átalakulás szétválaszthatatlan összefüggését világosan látta Bécs. Vajon nem olvashatott-e ki a következő szerkesztői jegyzetből is kellemetlen tendenciózusságot? „Nekünk meggyőződésünk, hogy amely nemzetnél a természettudományok nem élesztik a termesztő kéz munkáját, a gyártó és kézműves műhelyeit, annak sorsa örökös pangás, örökös függés másoktól az életszerűségek minden nemében, örökös babona, örökös tévedés, örökös nyomor ... Itt hát nem áldozatkészség, hanem önérdek szólít mindenkit részvételre!" 5 3 Nem kell sok kommentár ahhoz, hogy elhitessük, ezt olyan „veszedelmes" gondolatnak tarthatta Bécs, amely hazánknak addigi gazdasági függő szerepét („Magyarország az örökös tartományok Indiája") volt hivatva megingatni s a politikai függetlenséget előkészíteni. Ámbár a Helytartó Tanács pártfogólag terjesztette fel a kérvényt a királyhoz, több mint egy évig elintézetlenül hevert a beadvány Bécsben, s akkor is „azzal a hátirattal érkezett le, hogy válasszanak előbb pártfogót, s aztán terjesszék fel újra az alapszabályokat". így kérték fel 1843. március 14-én pártfogóul István főherceget, aki a megtisztelő címet elfogadva, közrejátszott abban, hogy a magát „Királyi Magyar Természettudományi Társulat"-nak deklaráló intézmény számára az engedélyt V. Ferdinánd királynál kieszközölje. Közbenjárása ellenére is azonban csak 1844. október 22-én, több mint 3 évvel a társulat megalakulása és működésének megkezdése után érkezett az meg. 5 4 Amikor a Társulat a „királyi" jelzőt felvette, Stancsics Mihály kilépett a tagok sorából. Vajda is — aki hozzá hasonlóan köztársasági eszméket vallott —, s ki Táncsiccsal Bölöni monográfiája szerint jó viszonyban volt, „kifejti köztársasági álláspontját, és hamarosan elhagyja a Társulatban viselt tisztségét". 5 5 Erre különben szarvasi leköltözése is kényszerítette. Hogy mit köszönhetett a társulat a királyi engedélynek? Nem sokat. Az országgyűlés nem tudott neki segélyt nyújtani még István főherceg közbenjárására sem. Jövedelmének nagy része így a lakbérre ment el, mert a könyvtár- és gyűjtemények számára több teremből álló lakást kellett biztosítani. Számos pártoló tagra lett volna tehát szükség ahhoz, hogy a Társulat élni tudjon. Minthogy a vezetők radikális szemlélete miatt többen húzódoztak a Társulat anyagi támogatásától, s azt is látta Bugát, hogy „az ő elnöklete alatt más, mint orvos, gyógyszerész és tanár nem lép be" a tagok sorába, a másodelnöki tisztségbe húzódott vissza, s az elnökséget 1844-ben Kubinyi Ágostonnak adta át. 5 0 Megemlékező cikkünkkel a hálás utókor tiszteletét kívántuk leróni a nemes kezdeményezések, az alapító tagok s közöttük a mi megyénket is képviselők, mindenekelőtt pedig Vajda Péter emléke előtt. ELEK LASZLO 21
